Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Szopori Nagy Lajos: Vakmerő hazárdjáték vagy gyáva meghunyászkodás?
nem tehetvén - azt próbálta meg kikövetelni, hogy legalább kérjenek jóvátételt a finnektől a bérelt területen létesített épületekért és berendezésekért. Még két évtizeddel később is keserűen emlegette föl: „Hruscsov átadta Porkkalát a finneknek. Kétségeim vannak aziránt, vajon valóban így kellett-e cselekednünk.”12 Zsukov marsall oly mértékben ellene volt a javaslatnak, hogy Zorin külügyminiszterhelyettes elkerülhetetlennek tartotta Molotov bevonását a meggyőzésébe. Az idős honvédelmi miniszter szerint a haditechnikai és stratégiai változások sem teszik feleslegessé Porkkala megtartását. „Veszélyesnek” tartotta a visszaadását, mert úgy látta, ez „könnyebbé teheti a re- vansista erők számára, hogy katonai tevékenységüket a Szovjetunió ellen irányítsák”. Amikor azonban Moszkvában, 1955. szeptember 18-án a finnek tudomására hozták a visszaadásról hozott döntést, az ünnepi vacsorán a marsall már azt mondta: más országoknak is követelniük kell a szovjet példát.13 Molotov szintén arra utalt itt, hogy a Szovjetunió, ígéretéhez híven, májusban kiürítette már a Kínához tartozó Port Arthur támaszpontot is, amelyet a második világháború befejezése óta tartott birtokában. Ismeretes, hogy mindezt megelőzően, a szovjet kormány olyan értelmű előterjesztést nyújtott be az ENSZ leszerelési bizottságának albizottságában, hogy minden állam szerelje le a más államok területén fenntartott katonai támaszpontjait. Az üzenet címzettje természetesen elsősorban az Egyesült Államok volt. A finn lapok - érthetően - azonnal reagáltak a dologra, elsőként a Porkkala szomszédságában megjelenő Västra Nyland vetette föl már májusban a támaszpont kiürítésének lehetőségét, nem törődve a Maakansa című parasztszövetségi lap óvatos, tettetett tiltakozásával sem. Moszkvának gondot okozott a finn sajtó egész nyáron át folytatódó cik- kezése a kérdésről. Miután azonban a júliusi genfi csúcstalálkozón a szovjet delegáció előadta az amerikai csapatok Európából való távozására vonatkozó követelését, az SZKP KB elnöksége július 31-én mégiscsak szóba hozta Porkkala jövőjét. Kérésükre a honvédelmi és a külügyminisztérium foglalkozott az üggyel, és bő egy hét múlva előterjesztették a javaslatéit a támaszpont megszüntetésére és a bérlet Finnországnak történő idő előtti visszaadására. A Zorin külügyminiszterhelyettes által aláírt, 1955. augusztus 11-én kelt nyilatkozat megállapítja: a támaszpont (szárazföldi és tengeri kapcsolataival) sértette Finnország szuverenitását, s elégedetlenségét, gyanakvást és félelmet váltott ki az országban a Szovjetunió szándékait illetően. Főként azért, mert a bérelt terület mindössze 17 km-re volt a fővárostól, és mert megszakította annak közvetlen vasúti összeköttetését Nyugat-Finnországgal. A kérdést megtárgyaló két szovjet minisztérium az előterjesztésében mintegy indoklásként utal a finn-szovjet kapcsolatok javulására, a két ország közt fennáló barátsági és együttműködési szerződésre, valamint arra, hogy a Porkkala kiürítéséről hozott döntés megfelel az idegen országban lévő katonai támaszpontok leszerelésére vonatkozó szovjet javaslatnak. Kétségtelen, hogy figyelmet fordít az előterjesztés a korabeli finn politikai helyzetre is, de csak az érvcsokor részeként. Kiadói javasolják, hogy a kérdést a finn legfelső vezetés, az elnök és a miniszterelnök következő hónapi moszkvai látogatása során tűzzék napirendre, s hozzáfűzik még: remélik, hogy ezek az intéz934
