Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Szopori Nagy Lajos: Vakmerő hazárdjáték vagy gyáva meghunyászkodás?
ürügyet szolgáltatunk az SZDP-nek a pártunk elleni bosszúhoz.” Az elektorok választása során Paasikivire kívántak volna szavazni, és azt követelték, hogy Kekkonen is nyilvánosan támogassa a jelenlegi elnök jelölését. Azzal érveltek: amennyiben Paasikivi lesz újból az elnök, Kekkonen miniszterelnök maradhat, és így megakadályozza, hogy a kormányfői tisztség a szociáldemokratáké legyen. Mindkét „barátunk” azt kérte - jegyzi meg Lebegyev kapjanak le- hetó'séget az elektorválasztás előtt a moszkvai utazásra, hogy ott megállapodjanak szavazásuk módjáról.7 Miután Moszkva döntött Kekkonen mellett, a lojális nagykövet is mögéje állt a kampány során. Azt is elárulja, honnan toborozták Kekkonen szavazóit. 1956. január 18-án magához hívatta Irma Karvikko és Eino Saari* képviselőket, „mivel a választási eredmény leginkább a Néppárttól függött”. Megjegyzi: tudott róla, hogy Kellonen „az előző héten már eredményes titkos megbeszélést folytatott velük az együttműködésről, és annak fejében miniszteri tárcát ígért a pártnak”.8 Hozzáteszi: a Néppártban ekkor még nem született végleges döntés, mert nem tértek magukhoz az elektorválasztás alatti hátbatámadásuk sokkjából. „Mi mindenesetre szem előtt tartjuk - zárja jelentését -, hogy szükség esetén megfelelő befolyást tudunk gyakorolni a vezetőségükre, amennyiben a mai beszélgetés nem lett volna elegendő.” A szovjet külügyminisztériumban egy cinikusnak tetsző kérdés került ezen a ponton a dokumentum margójára: ,Hogyan?”9 Az FKP ellenkezését még egyszerűbben törték meg, amint Herlin egy, Vlagyimirovtól származó inteijúmondatra utalva elmondja. A KGB-s diplomata tudniillik úgy állította Kekkonen mögé a párt képviselőit, hogy egy moszkvai táviratot mutatott nekik, amely egyszerűen hadrendbe parancsolta őket. A külpolitikai irányvonal folytonosságát biztosítandó az FKP beleegyezett, hogy a választás második fordulójában a Fagerholm és Kekkonen mellé jelöltnek betársult Paasikivi ellen szavaz, s így ő kiesik a további versenyből. Ez is történt, majd a harmadik fordulóban - a jobboldalról verbuvált elektorokkal együtt - egyhangúlag Kekkonenre voksoltak, s így annak egyetlen szavazattal sikerült legyőznie Fagerholmot.10 „Vissza a szegény Porkkalát s tán még kedves-szép Karjaiét” Viktor Vlagyimirov azt állítja: a porkkalai támaszpontot azért adták vissza 1956 februárjában Finnországnak, hogy biztosítsák a Szovjetunió számára megfelelő köztársasági elnök megválasztását.11 Meglehetősen vakmerő játék volt ez, ha meggondoljuk: a szovjet kormány által nem kedvelt Fagerholmot végül is egyetlen szavazat választotta el a győzelemtől. Aligha hihető, hogy Nyikita Hruscsov, aki ekkor még nem szilárdította meg hatalmát a szovjet vezetésen belül, csupán Kekkonen bizonytalan megválasztása érdekében kezdte volna szorgalmazni a támaszpont visszaadását, különösen mivel Porkkala kiürítését mind a katonák, mind a konzervatív vezető körök ellenezték. Zsukov honvédelmi miniszteren kívül Molotov külügyminiszter is ellenségesen fogadta a dolgot, s az utóbbi végül - mást már * Eino Saari (1894-1971) ekkor elnöke volt a Finn Néppártnak (Suomen Kansanpuolue), amelynek utódpártja a Finn Liberális Párt. 933
