Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Szopori Nagy Lajos: Vakmerő hazárdjáték vagy gyáva meghunyászkodás?
ban figyelembe kell vennniük honfitársaik szándékait, és jó viszonyt kell fenntartaniuk keleti szomszédjukkal.1 A finnek a világháború befejezése óta várakozó állásponton vannak” - írta. Majd megállapítja: különösen az elsó' években tettek több kísérletet a baloldal erősödésének meggátlására, mivel féltek, hogy Finnország is a népi demokratikus útra tér. Főleg az 1948-as események mutatták meg, hogy a polgárság e félelmében közös frontba tömörülve szorította vissza a „demokratákat”. Később azonban - véli - szakadás történt a polgári táborban. A régi reakciós erők, amelyek szabotálták a békeszerződés végrehajtását, a fegyver- rejtegetők, a háborús bűnösök barátai stb. megbújtak a betiltott szervezetek maradványaiban vagy egyéb szövetségeket (a „Finn Társadalom Támasza”) és „illegális egyesületeket” alapítottak tevékenységük előmozdítására. Ezek nemzetközi, nyugati kapcsolataikra támaszkodnak, ideértve „az atlanti északi együttműködést” is. Az SZDP ugyancsak az amerikaiak póráza végén maradt - figyelmeztet Loginov. A polgári körökben a fentiek alól kivételnek tekinti azonban a finnek többségét, a vidéki népességet, a parasztokat akik „nem kötődnek a monopóliumokhoz, hanem nemzeti érzelműek”. A polgárság legfelvilágosultabb része megérti - folytatja - hogy „a független Finnország sorsa a Szovjetunióhoz fűződő viszonyától függ”. A keleti piacok iránt érdeklődő nagyvállalatok, a Wärtsilä-, Ahlström- és Valmet-típusú részvénytársaságok szintén közel állnak ehhez a gondolkodásmódhoz. A mérsékelt polgárság külpolitikai irányvonala előnyben részesíti a keleti szomszéddal fenntartott normális és fejlődő kapcsolatokat - hangsúlyozza, és hozzáteszi: a Szovjetuniónak arra kell koncentrálnia, hogy e népcsoport továbbra is kitartson célja mellett. Döntő próbája lesz ennek az egy év múlva sorra kerülő elnökválasztás. Loginov úgy ítélte meg: Kekkonennek megvan a lehetősége, hogy befolyásolja az elektorokat, és a választás második fordulójában megszerezze a szükséges többséget. Szerinte a centrumpolitikus e cél érdekében egyezett bele az SZDP-vel való együttműködésbe, és engedett bizonyos belpolitikai kérdésekben. Ugyanakkor a jobboldalról is tudhat támogatókat szerezni, és így legyőzheti a többi jelöltet. Az SZDP-nek azoktól a képviselőitől viszont, akik a nemzetközi szociáldemokrata együttműködésnek kötelezték el magukat, a tanácsos szerint óvakodni kell. Fagerholm kiváltképp nem jöhet szóba, miután számláját korábbi szovjetellenes állásfoglalások terhelik.* A hosszan idézett Loginov-emlékeztetőt, mindjárt frissiben kellett olvasnia Viktor Vlagyimirovnak, miután 1955 februárjában érkezett Helsinkibe, első ízben lépve az itteni szovjet nagykövetség szolgálatába. A későbbiekben fontos, befolyásos személlyé emelkedő diplomata a pár éve kiadott emlékirataiban arra hivatkozva vette védelmébe saját, akkori Fagerholm elleni választási kampányát, hogy később, 1958-ban mindenki láthatta, milyen következményekkel járt miniszterelnöksége (az ún. „éjszakai fagy kormánya”) a két oszág közti kapcsolatokra. .Amikor a helsinki szovjet nagykövetség * Karl August Fagerholm (1901-84), szociáldemokrata politikus, 1937-43 között a szociális ügyek minisztere, 1948-50-ig a kisebbségi szociáldemokrata kormány miniszterelnöke, akit a kormányból kimaradt kommunisták, majd nyomukban a Szovjetunió sajtója is, erőteljesen támadtak. 1958-ban a széles alapokon nyugvó koaliciós kormánya nem nyerte meg a befolyását növelni kívánó Szovjetunió tetszését, és az emiatt diplomáciai feszültséget provokált. Ezt az időszakot nevezi a finn történetírás „északai fagy-válságnak”. 931
