Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - Szopori Nagy Lajos: Vakmerő hazárdjáték vagy gyáva meghunyászkodás?
JUKKA NEVAKIVI Kekkonen elnök lesz Kekkonen 1954 novemberében visszatért a szociáldemokratákkal való kormányzati együttműködéshez, és ez fölértékelte elnökjelölt! részvényeit a szovjetek szemében. S minél tovább volt hivatalban ötödik - egyben utolsó - kormánya, annál magasabb lett ezek értéke. A szociáldemokraták belső helyzete egyre több aggodalomra adott okot Tanner háttéijátszmái* miatt, így Moszkva nem merte politikáját az SZDP jelöltjére alapozni az elkövetkező választásokon. Mindemellett a többi polgári párt ellenzékben maradása is javított a Parasztszövetség jelöltjének, Kekkonennek a helyzetén. Egyébként is: korábban már négy ízben került sor arra Finnországban, hogy az éppen hivatalban lévő miniszterelnököt választották köztársasági elnökké - miért ne történhetne így most is? Ugyancsak Kekkonen kormányfő választási esélyeit növelte az 1955 derekán a hidegháborúban bekövetkezett fölmelegedés, az első ún. olvadási korszak. Az a körülmény is egy szabadelvű polgár megválasztása mellett szólt, hogy ilymódon alkalom nyílik arra, hogy köréje rendeződjenek a finn-szovjet kapcsolatok fejlesztésében érdekelt centrum- és jobboldali körök, ami különben is megfelel a realizálni kívánt békés egymás mellett élési elvnek. Végül a külső nyomatékot adta meg Kekkonen megválasztásához a porkkalai szovjet támaszpont** visszaadása, az ezzel egyidőben felvetődött gondolat Karéba és egyéb elcsatolt testületek viszacsatolásáról, valamint Finnorszg tagságának megvalósulása az Északi Tanácsban. „Fagerholm nem kívánatos jelölt” A helsinki orosz képviselet követségi tanácsosának, Sz. T. Loginovnak az 1955. február elején készített emlékeztetője részletesen elemezte Finnország helyzetét. A diplomata kézzelfogható jeleit látta a finn-szovjet érintkezés fejlődésének, s dicséretesnek ítélte a Finn-Szovjet Társaság ismeretterjesztő munkáját. Utalt a Finnországban uralkodó jó légkörre, megemlítve, hogy nagyon barátságosan fogadja az itt megforduló szovjet állampolgárokat. Véleménye szerint a finn vezető köröknek és politikusoknak az eddiginél job* Väinö Tanner (1881-1966) szociáldemokrata politikus, 1926-27-ben miniszterelnök, 1937-39-ben külügyminiszter, s miniszteri tárcák birtokosa a háború alatti kormányokban is. 1946-ban háborús bűnösként öt és fél évre ítélik el, de 1948-ban kiszabadul, és visszatér politikai életbe. 1954-től gazdaságpolitikai és személyi kérdések miatt a pártelnök Emil Skog ellen szervez frontot a párton belül, ami 1957-ben pártszakadáshoz vezet. ** Az 1944-es fegyverszüneti szerződés alapján a porkkalai fóldnyelvet 50 évre „vette bérbe” ílot- tatámaszpontnak a Szovjetunió. 930
