Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Merklin Tímea: Csillagközi tébolyban halottlátó
MERKLIN TÍMEA Csillagközi tébolyban halottlátó Mennyi szóvirágot bír bontani az ember a halottjából! Mint egy nőni, tovább élni nem akaró, de a természet erejétől mégis hajtott, egyre terebélyesedő lomb - mennyi gyönyörű vers született már apát, anyát, gyermeket, szerelmet, szeretőt siratva, ezúton is kísérteni az öröklét, az új találkozás igézetét -, s most íme Utassy fájának törzsén a seb, amelyből fia vétetett. Éles, hosszú fájdalomra jött sok kopogó, locsogó, tisztító sírás-eső után születhetett Földi szivárvány című legutóbbi kötete, amelyben megtört szívvel szemelget a valóság maradék érdemlegességei között, és csak néha-néha bicsaklik ki az az igazi, népszerű Utassy-hang, az a lángoló, szilaj kedvű, szikrázó régi. Csak udvariasság lenne helyben hagyni, amit erről a kötetről írnak, hogy tudniillik a Földi szivárvány volna Utassy költészetének foglalata, esszenciája. Az őszinteségnél nincs nagyobb megtiszteltetés senki számára, úgyhogy mondjuk meg: a szabadság és szerelem huszadik századvégi énekmondójának jobban állt a feldobódottság, a hevesség, és a szenvedélyes hadakozás, mint a halálhangulat; a Földi szivárvány versei ugyanis - kevés kivétellel - a halál árnyékában születtek, vagyis egyetlen szomorú tényből fakadnak: Utassy még mindig 1989-ben elhúnyt fiát siratja. Maradandóbb emlék lesz ezután is a legendás Tüzem, lobogóm! kötet, amelynek legjobbjait egy dalköltő szerencsésen megtalálta a nyolcvanas évek elején, így lelkesen és átszellemülten dudorászhattuk úton-útfélen ezeket a megzenésítve kétszeresen is halhatatlanságra méltó sorokat, mint: "Lobog tulipán szoknyád, / leng liliomláng sálad, / Szikrás szél fúj, s lobot vet, / hajad is: csupa láng vagy. / Elekhalok a fényért, / égj hát, gyönyörűm, lángolj! I Tüzem lobogóm vagy már. / Lobbantsd rám ifjúságom!" Az a felejthetetlen emlék is Utassyhoz kötődik (nyilván a tudta nélkül), amikor Nemes- medvesen, az utolsó oroszok által megszállt (korábban divatos szóhasználattal élve felszabadított) magyar település Dinnyés Jóska 1985. április 4-én a Hurrá című Utassy-verset is bevette a műsorába: JSzaladj, ha akarod látni, fuss! / Kitört a fák forradalma! / Szalad a száműzött Március! / Jégkirályt lincsel a Tárná! / Március! Márcis! Március! Lángok a barackfa ágon! / Láng, lobogó lila láng! Fiúk, / dobjuk rá a nagykabátom! / Március, gyönyörű Március! Szeretlek százezer éve! Ki merne utadba állni!! Fuss! / Március, szerelmem: érj be!” Az akkor gimnazista korú társaságnak feltűnően sokat jelentett az a határmenti koncert, talán mert egy másik ünnep volt. Az illetékesek meg azt gondolhatták, ha egyáltalán gondoltak valamit: tavasz, tavasz, mindegy is, énekelgessen csak itt ez a csavargó; és nem is hallottak még Utassy Józsefről, akinek verseit Dinnyés igényesen válogató daltulajdonosként módszeresen és 901
