Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Szonntág Gábor: A mítoszát vesztett ember avagy az U2 - istenség
koncertegyüttes - azon ritka élő zenét játszó banda, amely egyben remek felvételeket is produkál. A U2 mindig is igényt tartott a közönséggel való kapcsolatra. Egy másik megoldás lehetne valamely új üzenettel elidegeníteni a „tömegközönséget”, hogy mielőbb hamis istennek bélyegezzék Őket. Ezáltal a közönségből csak a kemény mag maradna az együttes mellett, «ki megkapná így a lehetőséget, hogy bizonyítson, képes-e újra saját personája urává lenni. Vagyis a központba megint az egyén kerülhetne, nem pedig a társadalmilag definiált persona. De ezen út sikere igen kétesnek ígérkezik. Legvalószínűbbnek az tűnik föl, hogy az együttes feloszlik. Ha a U2 nem búja a megvalósíthatatlan ideáljai miatti feszültséget és az istenséggel eleve együtt járó feszültséget, akkor egyszerűen megszűnik létezni. Ez bekövetkezhet formálisan is, de a tehetetlenség következménye is lehet, a U2, az óriási jelentőségben tűnik fel, függetlenül a banda szándékától, akkor könnyen közönyössé válhatnak, hogy bármit is kijelentsenek vagy tegyenek. Egyre nehezebbé válhat számukra, hogy akár apróságokat is együtt elintézzenek, és fokozottan megnehezedhet fontosabb teendők megvalósítása: fellépések és új zenék rögzítése. Az összetartozó kötelékek meglazulnak, majd fokozottan gyengülve végleg szétfoszlanak. Az itt ábrázolt modell általánosan is alkalmazható a „hősökre”, nemcsak a zenész héroszokra. Vagyis ez a séma egyaránt vonatkoztatható sportolókra, filmsztárokra, feltalálókra, tévés személyiségekre, politikusokra, írókra, képzőművészekre és más hősfigurákra. Érdemes továbbgondolni a lehetséges negyedik kategória természetét illetve további feltételezhető kategóriákat. A mai életben is tapasztalható mítoszalkotás a gondolkodási folyamat lényegéhez tartozik, az alapvető emberi igényre válaszol. A mítosz alkotja azt a mátrixot, amelyből a művészet mind történetileg, mind pszichológiailag keletkezik. Az egyes műalkotásokban feltűnő cselekmények, szereplők, témák és képek alapjában véve a mítoszok és népmesék hasonló elemeinek komplikációi és eltolódásai. A mítosz nemcsak az alkotóművészt ösztönzi, de fogalmakat és mintákat is nyújt, amelyeket a befogadó felhasználhat a műalkotások értelmezésében. Az, hogy a művészet képes mélyen megindítani, mitikus vonásainak köszönhető: mana és a numinózus birtoklásának. A művészet valódi szerepe az emberi dolgokban az, hogy folytassa a mítosznak azt az ősi és alapvető törekvését, hogy jelentéssel teli helyet hozzon létre az ember számára a jelenléte iránt közönyös világban. IRODALOM: Campbell, J.: The Power of Myth (1988) Campbell: Myths, Dreams and Religion (1970) Campbell: The Marks of God. Creative Mythology (1969) Campbell: The Hero with a Thousand Faces (1968) Ficks, D.: Caravan for Human Rights: The making of the Amnesty International anniversary concerts (1986) Hilibum, R.: U2 - One Giant Leap for Irish Rock Band, San Francisco Chronicle JDatebook”, 1987. 900
