Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Szonntág Gábor: A mítoszát vesztett ember avagy az U2 - istenség

együttes befolyása alatt - talán még csak nem is az ő birtokuk. Azoké, akik állandósítják azt.

A U2 nem mondott le a zenei vagy teremtó' befolyásról. Az üzenet végső irányítása is az övék, de nem tudják befolyásolni, hogyan értelmezik majd azt, mi fog azon üzenetekkel történni, amikor megkreálják az együttes image-ét, amelyet a résztvevő közönség határoz meg és tart fenn.

Az istenség-rangba kerülés azt jelenti számukra, hogy teendőik jegyzékét átvették tőlük, hatástalanítva őket céljaik megvalósításában. Valószínű, hogy a U2 sosem szándékozott istenség-rangba jutni, és hogy egyáltalán nincs ínyükre a rájuk szabott szerep. A „világ legnagyobb bandája” címre áhitozók igen közel kerültek a célhoz. Hogy tetszik ez vajon most nekik? „A legnagyobb banda megint egy garázsban szeretne játszani”. (Miko, ’89) Bono egy rockzenész nyelvén fejezi ki magát: „Szeretném lerombolni az egész kibaszott U2 mítoszt, U2 istenséget.” Kiábrándultsága nyilvánvaló, amint folytatja: „Bármit mondok, az egyfajta állásfoglalásnak számít, valami baromi fontos dolognak. Kiállhatnék a színpadra lehúzott sliccel és kilógathatnám a tökömet, az emberek azt hinnék, ez is valami állásfoglalás volt valamiről.”

Úgy tűnik, a U2 élvezte a hősi utat, mint ahogy a hős-rangban töltött idő is kedvükre volt. De a banda nem tekinthető többé pusztán hősnek. Vegyük sorra ismét a Campbell által leírt négy pontot: személyes és helyi korlátok, a látomások forrásai, halál és újjászületés, a hős visszatérése. A U2 már túljutott azon a ponton, hogy megfeleljen a hős-rang ezen kritériumainak.

1) Korlátok: képes-e a banda túlélni saját heorizmusa korlátáit (valójában „istenség” korlátáit), hogy továbbra is a hős szerepét tölthesse be? Valóban létezik egy „U2 mítosz”, amelynek semmi köze nincs a U2 által betöltött mitikus vagy hősi funkcióhoz. Ez a főképp a média által éltetett U2 mítosz szó szerint mitikus tulajdonságokat biztosít a bandának, vagyis a U2 per- sonája eltiporta magát az együttest. Úgy tekintik őket, mint az egyetlen csapatot, amely a társadalom lelkiismeretét képviseli, amely természetesen hamis kép. A U2 mítosz szkeptikus értelemben vett mítosz, amely megbénítja a U2 azon képességét, hogy továbbra is hős-funkciót töltsön be.

A mai hősök valódi emberek, nem képzeletbeli lények. Egy hőstett egyáltalán nem hősi, ha emberfölötti lény hajtotta végre; vagyis megfosztva a U2-t emberi tulajdonságaitól, és felcserélve azt a sérthetetlenség aurájával, kevésbé valószínű, hogy a csapat továbbra is hősként funkcionálhat. így a U2 mítosza hatástalanította a U2 hősi szerepét, az együttes hősből istenséggé transzformálódik, mert a résztvevő közönség olyan personát teremt a számunkra, amely nem tükrözi többé magát a bandát, nem annak realitásából táplálkozik.

2) Látomások: az együttes egyik jelenlegi célja, hogy felvilágosítsa a közönséget: A U2 igen erőteljesen tükrözni igyekszik a társadalomnak saját gonoszságát: kábítószer-élvezet, terrorizmus, erőszak, stb. Úgy tűnik, egyelőre maguk sem akarják birtokolni a kérdésekre adható választ; Edge kedvenc U2-dala az „I Stil Haven’t Found What I’m Looking For” (Még mindig nem találtam meg, amit keresek).

898