Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Szonntág Gábor: A mítoszát vesztett ember avagy az U2 - istenség
látozódott, könnyű volt e közösségen belül hősöket találni. Az embert saját közössége hajtotta előre azon az úton, amelyet maga jelölt ki, azon cél irányába, amelyet a közösség határozott meg és fogadott el. Továbbá az is valószínű volt, hogy egyvalaki hőse sokak számára hős lehetett, ha ugyan nem mindenki számára. A mai társadalom azonban az individuumot ünnepli, és amikor a jelentés az egyénben koncentrálódik, és nem a közösségben, akkor az teljes mértékben tudattalanná válik. Az egyén nem tudja többé, mi az, ami felé halad, mi az, ami őt ebbe az irányba hajtja. így nehezebb hősre akadni, hiszen mindenki saját dobosára fülel, nem pedig egyetlen közös ütemre masíroznak. Más szóval könnyebb a többiekhez csatlakozva elfogadni egyazon hőst, mint megtalálni saját hősünket. Másik hátránya az élmény individuációjával teremtett hőssel való kapcsolatnak az, hogy az ilyen individualista személy, aki saját hőssel rendelkezik, könnyen megfosztatik e hőstől, amikor ez a hős tömeges elfogadást nyer. Ez az eset figyelhető meg az U2 esetében is, amint azt később megvizsgáljuk majd. Ugyancsak nehéz a mai társadalomban igazi hősöket találni a nemzetek vezetői körében, mert ezek a vezetők nem képesek spirituális értelemben jelentőssé tenni a világot. Ma az egész planéta jelenti a közösséget, nem a behatárolt nemzetek, így a kivetített agresszió-sémák, amelyek korábban szabályozták a belső csoportot, ma csak klikkekre szabdalják azt. Campbell azt is kijelenti, hogy a világ nagy vallásai nem képesek spirituális jelentést adni a mai világnak: „Ezeket már csak a klikkesedés következményeivel társítják, mint a propaganda és az önéljenzés eszközeit.” Adott tehát, hogy a hős-alakok hagyományos kútfejei a lakosság nagy része számára kiapadtak, nyilvánvalónak látszik, hogy az emberek máshol keresik majd a hőseiket. Sokan fordulnak a művészetek felé, többre vágyva a műalkotások esztétikai értékénél - hősöket keresnek a művészek soraiban. (Bár ez a tanulmány a rockzenével foglalkozik, más művészeti ágakban is találhatni hősöket, pl. a szürrealista mozgalom atyja, Andre Breton is egy hős példája). Művészek körében hősöket keresni helyes irányú kutakodásnak tűnik, hiszen a valódi művész szükségszerűen látnok is egyben. Campbell leírja, hogy a művészi vagy teremtő kísérlet hogyan segíthet az embernek a mitológiai értelemben vett növekedésben: a személyes korlátokon való áttörés agóniája a spirituális növekedés agóniája. Művészet, irodalom, mítosz és kultusz, filozófia és aszkéta fegyelem - eszközök, amelyek segítik az egyént, hogy túllépjen saját behatárolt horizontján az örökké táguló valóság szféráiba. U2, mint hérosz Minden bizonnyal a rock and roll zene az a művészeti ág, amely a fiatalokra a legnagyobb befolyást gyakorolja. És úgy tűnik föl, művészekben sincs hiány, akik óriási hatást tesznek a rajongók életére. A Grateful Dead, a Rolling Stones, a Beatles, a Supremes, Bruce Springsteen és Sex Pistols (és persze még rengeteg más) mind mélységesen befolyásolták a zenei irány alakulását, a rajongók életét, a társadalom egészét vagy ezek kombinációját. Viszont a 892
