Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - G. Komoróczy Emőke: A "jel"-típusú avantgárd újraéledése és alakváltása a XX. század második felében
előzményeit, XX. századi felvirágzásának okait, a hazai és a nemzetközi avantgárd által felszínre hozott poétikai vívmányokat (a toposzintaktikus szerkezetek, formai metaforák, ikonikus és egyéb képi módosító szerkezetek, amelyek a beszélt nyelvhez képest többletjelentést hordoznak, stb.). Kísérletet tesz a hangvers műfaji rendszerezésére, kilenc alaptípust különítve el. A számítógépes költői művek esztétikai értékét abban látja, hogy a többszázezer betáplált variáns közül a gép „itt és most” egy adott megvalósulást hív elő: a vers tehát a születő pillanat csodája, s aztán elenyészik az időben; másodszor már egy egészen más szövegegyüttes jön létre a rendelkezésre álló adatokból. Bepillantást enged a „műhelytitkokba” is, bemutatván, hogyan készülhet el egy ilyen alkotás az ihletett közönség szeme láttára; milyen meglepő és merész képzettársításokra ad lehetőséget a gépi „memória”, sokszorosára fokozván a szöveg szemantikai többértelműségét. A 80-as évek derekától Papp Tibor rendszeresen szerepel számítógépen komponált fonikus verseivel különböző költészeti találkozókon. 1988 tavaszán a szegedi Polyphonix fesztivál keretében bemutatott Pátkai, Pilinszky és a pincér című akusztikai művében a hexameteres aláfestéshez használt digi- talizált-számítógépes hangfelvételt. 1989-ben a párizsi Pompidou Központban (On raconte qu’un vase porté a dessin de hont), amelynek zenéjét a magyar származású Yochk’ó Seffer komponálta. 1991 júniusában a kanadai Que- becben bemutatott performance-on a mikrofonba mondott szöveget a gép „élőben” transzponálta: hol aleatorikusan, hol ismételgetve-késleltetve a szöveget ( rétegzett hangvers). 1989-ben francia költőbarátaival (Philippe Bootz, Jean-Marie Dutey, Frédéric de Valay, Claude Maillard) fonikus folyóiratot alapít (alire), amely évente kétszer jelenik meg mágneslemezen, műanyag tokban, 20-24 oldalas szövegfüzet kíséretében. 1990 végétől a Jean-Perre Balpe szerkesztette Kaos című, Párizsban megjelenő folyóirat is kiad egy kinetikus irodalmi műveket tartalmazó mágneses lemezmellékletet. Rögtön az elsőn, két francia költő (Jean-Pierre Balpe, Philippe Bootz) társaságában Papp Tibor is szerepel Les trés riches heures de l’ordinateur no 5 című kompozíciójával. 1992 nyarán a francia írószövetség beválasztotta Papp Tibort kilenc tagú vezetőségébe. Kétnyelvű írónak tekinti ő is önmagát, olyannak, aki mindkét kultúrában otthonos, és költői életművével, irodalomszervezői tevékenységével szeretné a két kultúra kölcsönhatásának ügyét előmozdítani. Azok a kísérletező kedvű fiatal alkotók tehát, akik 1956-ban az emigrációt választották, 20-25 év alatt „világhírnévre” tettek szert. A hazai szellemi életbe integrálódásuk viszont csak a 80-as években kezdődött el. Azok a kortársaik, akik itthonmaradtak, a kultúrpolitika markába fulladozva vagy felhagytak a kísérletezéssel, vagy teljesen marginalizálódtak. A peremre szorított művészek között Erdélyi Miklós volt a legmarkánsabb személyiség; pár évvel idősebb a Műhely alapítóinál. 1956 őszén, 28 éves korában mintegy öntudatlanul ráérzett a,gesztus-költészet” pszichikai felhívó erejére: egy plakátba száz forintos bankót fűzött, s kitette az utcára egy doboz kísérletében, - csakhamar rohamosan gyűlt a pénz a köz javára. A „kiáltás”- típusú avantgárd jellegzetes megtestesítője lehetett volna, ha belé nem fojtják 863
