Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Hoffmann Kornélia: Művészetfilozófia és művészi megformáltság Gogol Az arckép című elbeszélésében

kiépítése tekintetében mutat eltérést az első kiadástól - 1842-ben négy másik novella társaságában jelent meg, melyekkel együtt hamarosan a "Pétervári elbeszélések" elnevezést nyerte mind a köztudatban, mind pedig a szakirodalomban. Nemigen vizsgálták azonban azt, valóban olyan szorosan összetar- toznak-e ezek a művek, hogy ciklust alkossanak, mivel ez az elbeszélés nyelvében - melyet az elbeszélői szó túlsúlya jellemez szemben a többi mű szkazának groteszk hangvételével - és didaktikusabb tematikájában is elüt a kötet többi novellájától.

Úgy tűnik föl, Az arckép maga is átvezető jellegű mű Gogol életművében. Kétféle változata egyfelől reprezentálja az író két nagy alkotói korszakát, a két variáns azonosságai másfelől a - többé-kevésbé egyenes - utat kirajzolják az Arabeszkektől a Pétervári elbeszélésekig, s a Holt telkekig. Az arckép így nem puszta művészi felépítésében - szerkezetében, nyelvében, motívumaiban és témájában - illusztrálja két világ találkozását, hanem hasonló szerepet tölt be két változatát tekintve Gogol egész munkásságát illetően is.

JEGYZETTEK

1 Jelen dolgozat egy hosszabb tanulmány rövidített változata, melyben az érvelés alátámasztásául szolgáló idézeteket, helyhiány miatt, sokszor kénytelenek vagyunk nélkülözni. Amennyiben mégis hivatkozunk a vizsgált novella valamely részletére, akkor Makai. Imre fordítását használjuk föl: Gogol: Az arckép. In: Az örült naplója. Pétervári elbeszélések. Európa, Bp., 1984. 91-161. 1.

2 A szkaz és a gogoli elbeszélés témanélküliségének fogalmáról 1.Borisz Eichenbaum.: Hogyan készült Gogol Köpönyege. In: Az irodalmi elemzés. Gondolat, Bp., 1974. 58-78. 1.

3 Nem vállalkozunk itt a két változat összehasonlító elemzésére, de esetenként utalunk a kiadások közötti eltérésekre, ha ezáltal áttetszőbbé tehetjük egy-egy mozzanat kompozíciós-témaalkotó szerepét a műben.

4 Esztétikai manifesztumnak nevezi a novellát I. M. Gubarev: Povesf Portét” i ee znachenie v boribe Gogolja za realizm. Petrozovodszk, 1963.; lírai alkotásai V. Zen’kovszkij tartja az elbeszélést, 1. V. Zen’kovszkij: N. V. Gogol’. YMCA-PRESS, Párizs.

5 „Akiben tehetség lakozik, annak tisztábbnak kell

lennie lélekben, mint bárkinek. Másnak sok mindent megbocsátanak, de neki nem bocsáttatik meg semmi. Ha valaki fényes ünnepló' ruhában lépett ki a házából, akkor elég, ha csak egyetlen sárfolt is ráfröccsen a kerék alól, s máris körülötte tolong a csőcselék, ujjal mutogat rá, gondozatlanságáról locsog, s ugyanakkor nem veszi észre a rengeteg pecsétet, sárfoltot a visel őrüli ába öltözött

járókelőkön. Mivelhogy a viselőruhán nem is vevődik észre a pecsét.” Az arckép, 160. 1.

6 A novella első változatában Gogol éppen a hős ördöggé válását hangsúlyozza a festő nevében (Gsortkov; chort - ,ördög’), míg a második kiadásban fontosabbnak látja a művészet, s így isten elérésének elveszett-elveszett lehetőségére utalni.

7 A gogoli esztétikai teória ugyanígy kiinduló- és végpontja. Az arckép első változatának is, ám a koncepciót megjelenítő motívumrendszer a második variánsban jóval kidolgozottabb és egységesebb (a lépcső-metafora például az első kiadásból éppen konkrét, képi oldalát nélkülözi), s ezáltal kevésbé didaktikus.

8 „Csartkov torkaszakadtából el akarta kiáltani magát, de érezte, hogy elfúl a hangja, erőlködött, hogy megmozduljon,... de a tagjai felmondták a szolgálatot.”; „a melle ügy elszorult, mintha ki akart volna röppenni belőle az utolsó lélegzet is.” Az arckép, 103-104. 1.

9 Florenskij, P. A. Jkonostaz” (Izbrannye trucfy po

iskusstvu) Mirfil, Russkaja kniga, Sankt-Peterburg, 1993. C. 62-63.

10 Erről Amfiteatrov nyomán 1. Markovich, V. M „Péter- burgszkie povesti N. V. Gogolja” L: Hu dozh estven- naja Literatura, Leningradskoe otdelenie, 1989. C. 57.

11 Gogol műve különösen az arcképként a világban ható ördög témgját illetően mutat közösséget a középkori Faust-legendával. Erről 1. Dilakterskaja, O. G. „Fan- tasticheskoe v ,Peterburgskih povestjah’ N. V. Gogolja. - Vlagivostok: Izdatel’stvo Dal’nevcetochncgo universiteta, 1986. C. 124.

12 Az első változat nyílt fantasztikuma nem adta meg a

lehetőséget a kísértés-jelenet kompozíciós-tematikai kulcsszerepének kiemelésére, míg a második kiadás még aprólékosabb kidolgozásával is e funkcióra mutat rá.

13 Florenskij, P A i. m. C. 1-174.

14 Álom és ébrenlét egybemosódik Csartkov tűnődéseiben is, aki kezdetben az álmot hiszi valóságnak, majd éppen a valóság valóságosságában - ti. az arany tekercsek valódiságában - kezd kételkedni.

15 Különösen „gyanús”, hogy - az eredeti orosz szöveg szerint - Csartkov az egész álom alatt „világosan lát”: az állandó erősítgetés a jelentést itt is az ellenkezőjébe fordítja.

16 Florenszkij az orosz ad ,pokol’ szó jelentését eti- mológiailag a látás-nélküliséghez (bez-vid) köti. Florenskij, P. A i. m. C. 159.

17 Az arckép nemcsak az azonos szerkezeti felépítésben, a közös témában (az ördög megváltoztatja és pusztulásba kergeti a hőst), valamint a gonosz figurájának rokon válásaiban mutat különleges hasonlóságot E. T. A. Hoffmann A homokember c. elbeszélésével, hanem a szem és a látás metafo- rikájában is: a homokember elveszi Nathanael szemét, mgjd később egy távcsövet vásároltat vele, melyen keresztül a hős a valóságot torzítva látja.

18 A látás-nem látás motívumának mitológiai alapjait - Potyebnya és Hopp nyomán - Vjacseszlav Ivanov tárja fel. Ivanov, V. V. A „látható” és „láthatatlan” kategóriája az irodalmi szövegben. (Folklór855