Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Hoffmann Kornélia: Művészetfilozófia és művészi megformáltság Gogol Az arckép című elbeszélésében
is visszaköszön). E művek közös vonása, hogy a fantasztikus események bennük egy pont körül sűrűsödnek össze, amit Mann „fantasztikus előtörténetnek” nevez. Az előtörténetet a narrátor általában hallomás és feltételezések alapján meséli el, de lejátszódhat álom formájában is, ami szintén bizonytalanságban hagyja az olvasót az esemény megtörténte felől. E fantasztikus előtörténet lesz a magja, oka és magyarázata a későbbi elbeszéltek- nek. Az arcképben a hagyományos kronológia megfordul: a fantasztikus előtörténet szerepét a novella II. része, pontosabban B. festő története tölti be. Ugyanakkor az I. résznek mint kerek egésznek is megvan a maga fantasztikus előtörténete. Csartkov megkísértésében, mely a „szabályokhoz” híven álom formájában játszódik le. Az egész művet teldntve pedig fantasztikus előtörténetként Csartkov sorsa is az olvasás időrendje alapján, de akár az egyestől az általános felé haladó emberi gondolkodás szempontjából is (Csartkov egyedi esete a II. részben megsokszorozódik s általános érvényre tesz szert). A novella két részének összetett viszonya ugyanazt a ciklikusságot villantja föl, ami az idő- és térstruktúrát is jellemzi a műben. A gonosz állandó működését, örök jelenlétét jelzik, hogy minden mindennek az előtörténetévé válik, de erre utal az események valóságos sorrendjéhez képest fordított elbeszélői idő is, mely először a képet mutatja be, ám nem önmagában, hanem hatásában (hiszen ebben rejlik jelentősége), majd a kép keletkezésének körülményeit, mivel a portré nem más, mint önnön története. A reális eseménysor kronológiai fóldarabolása az oksági kapcsolat fölbontását, illetve annak megsokszorozódását is jelenti. E nyitottságot s egyben körkörösséget illusztrálja az a tény is, hogy a novella a gonosz feltűnésétől annak eltűnéséig tart (s ilyen értelemben keretes szerkezetűnek is nevezhető), amivel azt sugallja, a gonosz most is itt van világunkban, s hol főibukkan, hol elvész a szem elől. A kompozíció ilyetén vizsgálata választ ad a szakirodalmat Belinszkij óta foglalkoztató kérdésre a novella két részének egymáshoz való viszonyáról. Úgy tetszik, mind a műben kifejtett és ábrázolt esztétikai-filozófiai koncepció, mind ennek megjelenése az idő- térszerkezetben, valamint a motívumokban egyértelművé teszi a két rész szoros összetartozását. Csak míg az I. részben Csartkov sorsa nemcsak az elbeszélői szóban tárulkozik föl, hanem különböző szituációkban, párbeszédekben, más ember véleményében s a hős gondolataiban is, addig a II. rész történetei vesztenek elevenségükből rövidségük és a másodlagos elbeszélő miatt. Ezért is, de témájánál fova is didaktikusabb lesz a második rész, mivel a feladata immár nem az elbukás, hanem a bukást követő megtisztulás bemutatása. Külön dolgozatot lehetne szentelni Az arckép első változatának mint az Arabeszkek c. kötet részének, mivel e kötet éppen Gogol művészfelfogását fejti ki és járja körül úgy az esszéisztikus elmélkedések, mint az irodalmi műalkotások formájában (éppen ezért nem véletlen, hogy a novella motívumai és gondolatai sűrűn visszaköszönnek e művekben; elég itt pl. a holdfény vagy a Vasziljevszkij-sziget azonos funkciójára utalni a szépirodalmi részletekben). Az arckép második változata - mely inkább csak a művészi megformált- ság, így a hangsúlyok jobb elosztása és egy egységesebb motívumrendszer 854
