Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Hoffmann Kornélia: Művészetfilozófia és művészi megformáltság Gogol Az arckép című elbeszélésében

legfőbb jellemzője Rómának és Itáliának is, melyet az elbeszélő mint a művészet hazáját emleget. A Teremtő jelenlétét hirdeti ez az életet adó világosság, mely, szemben a hold éles, pusztító fényével nyugtalanság helyett nyugalmat és boldogságot szül. E fény megvilágosító erejére lenne szüksége Csartkovnak, mikor az ördög képével hazatérve gyertyát két Nyikitától. A gyertya, melyet a holtak üdvéért vagy Isten és a szentek tiszteletére szoktak gyújtani, hiányával Isten lelkének távollétére utal; motívuma még egyszer felbukkan a műben - utolsó menekülési lehetőség Csartkov számára - a pénzen vett, dicsőítő újságcikk kapcsán: a cikk „az újonnan feltalált faggyúgyertyákról szóló hirdetés után” jelenik meg közvetlenül.

A művészet és a művészetromboló ördög világának motívumai - stílusosan - színekben és árnyalakokban is testet öltenek: az előbbit a halvány, finom tónusok, míg az utóbbit az erőteljes, rikító színek hordozzák. Különös funkcióváltás figyelhető meg az arany esetében, mely az ikonfestészetben éppen az isteni világgal azonos, s mint ilyen, lényegileg különbözik mindenféle színtől: ontológiai státusa van.19 A novellában azonban az arany eltorzult, „léttel” valójában nem bíró változata van jelen az aranypénz és a sárga szín formájában: először az arckép rámájának alig kivehető aranyozásában tűnik föl (a megkopás éppen az arany funkcióvesztésére utal), majd a kísértés éjjelén az ördög aranyain; ugyanez a sárga szín nyomja rá bélyegét a fiatal Lise arcára, hogy aztán teljesen eluralkodjon az irigy, dühöngő Csartkov ábrázatán.

Az ördög világát szimbolizáló erőteljes színek közül a vörös kap még nagy hangsúlyt a műben, egyfelől a testiség s általában minden földi dolog jelképeként - lévén a piros a hús a vér színe -, másfelől tüzet és forróságot asszociáló jelentésével, melyben mintegy a pokol tűzét,lobogtatja fel”. A vörösnek ez utóbbi konnotációját különösen a „Csérvonyecek...újak és forrók, mint a parázs” mondat sugallja. A cservonyec szó jelentése - .vöröses árnyalatú, magas karátszámú arany’ - egyesíti magában a pokol tüzének két alapszínét, melyek a novella elejétől, a képkereskedés rikító mázolmányaitól kezdve végigvonultak az egész művön.

Isten és a művészet világának színei olyan pillanatokban jelennek meg az életben, mikor égi és földi világ érintkezik egymással, így hajnalban - mikor Csartkov a kísértés után az ablakban áll - és alkonyaikor (midőn hazafelé viszi a portrét). Ám ilyenkor mindig jelen van a két világ határán leselkedő gonosz is, hol a - már tompuló - holdfény, hol az eget megfestő vörös szín képében. Az isteni világ halvány, finom tónusai lesznek a novella nagy művészi alkotásainak jellemzői is, lévén „földi” kifejezési formái a kife- jezhetetlennek (ez magyarázza, hogy e műalkotások bemutatása is olyan „megfoghatatlan” az elbeszélésben).2" A viszafogott árnyalatok közül a fehér válik hangsúlyossá, mert - mint a tisztaság és az üdvösség színe -, B. apjának lesz a jellemzője, valamint a kék, a mennybolt színe, mely a kék inges Ny- ikitára vitetik át, jelezvén annak lelki tisztaságát.

850