Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Pálfalvi Lajos: Andrzejewski és a kor nagy ideológiái
rendszer eróziója. Mint sok más „távolodó”, Andrzejewski is gyermekhőst választ: Az arany róka álomvilága összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint a szocialista nagyváros hétköznapjai. Az ’56-os időszakot még nem nevezném ellenzékinek, mert egy rövid, de nagyon fontos szakaszban még a végtelenségig tágíthatónak látszott a rendszer, és kellett egy kis idő ahhoz, hogy az olyan írók, mint Andrzejewski, éljenek az új szabadságjogokkal, aztán megint a falnak ütközzenek. Nagy példázatokat írt ekkoriban, az ideokrácia uralmát vallási fanatizmustól áthatott vezetők katasztrofális cselekedetei képében ábrázolta. Inkvizíció, gyermekek kereszteshadjárata - a cenzúra ekkor már lehetetlenné tette, hogy Waj- dával dolgozzék. Ezekkel a művekkel - Sötétség borítja a földet, A Paradicsom kapui - a túldimenzionált írói szerepeket is egyszer s mindenkorra elutasította. A monográfia legnagyobb érdeme az, hogy bemutatja a magyar olvasóknak Andrzejewski ellenzéki időszakát is. Olyan műveket ismertet meg, amelyekből mindmáig egy sor sem jelent meg magyarul. A Párizsban kiadott Fellebbezésre és egy majdnem befejezetlenül maradt, a megírás lehetetlenségét is tárgyaló naplóval bővített regénytorzóra, a Kavarékra gondolok. A művek háttereként a hatvanas évek elszigetelt értelmiségi tiltakozó akcióiról is képet kapunk. A hetvenes évekre már egyfajta rezignált bölcsesség jellemző. Andrze- jewskit ekkor az európai kultúra nagy mítoszainak újjáértelmezése foglalkoztatja. Az évtized második felében megtalálta helyét az intézményesülő ellenzékben, de mint alkotó elutasította, vagy inkább nem választotta magának a szamizdatirodalom jellegzetes politikai realizmusát. Egészében véve szerencsésnek mondható, hogy D. Molnár István az életmű ideológiatörténeti megközelítését helyezte előtérbe - bár ezt természetesen nem tekinti totális magyarázatnak, érzékelteti, hogy ez a változékonyságában is tudatos alkotó oly sokszor töri meg a stiláris és intellektuális folytonosságot, hogy sok tekintetben meghatározhatatlan marad. De a katolicizmus, a szocializmus és az ellenzékiség fogalmai hűen tükrözik Andrzejewski korszakos döntéseit. Még akkor is, ha ez nem túl sok jót ígér az életmű közeljövőjére nézve. D. Molnár István: Katolicizmus, szocializmus, ellenzékiség. Jerzy Andrzejewski életműve, Szombathely, Savaria University Press, 1995. 204. o. Isiskönyvek. Eszmetörténeti könyvtár, 2. 806 Folyóiratunk 1996. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Alapítvány anyagi támogatást nyújt.
