Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szepesi Attila: Egy életmű körvonalai
SZEPESI ATTILA Egy életmű körvonalai (VÁRKONYI NÁNDOR: AZ ÖTÖDIK EMBER) Száz esztendeje született Várkonyi Nándor, a pécsi kultúrtörténész, akinek műve - ha megkésve is - lassan az olvasók asztalára kerül. Ugyancsak megkésve, mert a hatalom az 1975-ben elhúnyt szerzó't csöppet sem favorizálta. Várkonyi ugyan távoltartotta magát mindig a napi politikától - leszámítva tán a második világháború baljós esztendeit, amikor egyértelműen kiállt a német világhódítók ellen -, ám a későbbi diktatúra is veszélyt szimatolt (és nem alaptalanul) minden prakticista suszterbölcseletet és vulgárma- terialista víziót szelíden elutasító gondolatvilágában. Ebből pedig az következett, hogy az érdekló'dők a műveivel nem szembesülhettek, csak a személye köré szövődő legendákkal, melyek valami titkokat, őszi sejtelmeket tudó csodabogár kétes dicsfényét vonták alakja köré. A pécsi magányában alkotó Várkonyit élete során egyetlen látomás foglalkoztatta, az emberiség hajnalkorának, őshagyományainak mára elhalványult rendszere, a történelem előtti idők tablóképe. 1933 óta fúrta tekintetét az óidők homályába, ahogy e kutató szenvedély geneziséről 1976-ban napvilágot látott önéletírásában (Pergő évek) beszámolt. Házitanító ezidőtájt a Pappenheim-Károlyi családnál, sétakocsikázásra indul kenyéradó gazdájával: ,A mélyút löszbe vágódott, ez problematikus anyag, általában a jégkori porviharok üledékének tartják. A gróf elmondta, hogy egy osztrák mérnök, Hans Hörbiger érdekes elméletet állított fel, mely többek között a lösz eredetét is magyarázza: eszerint a Földnek több holdja is volt már, ezek az in- tersztelláris közeg ellenállása folytán mindjobban közeledtek a Földhöz, mígnem a vonzerő hatása alatt széttöredeztek, s anyaguk lehullott a Földre - ez a lösz... Fantáziám felgyúlt, irányt kapott, megsejtettem, merrefelé nyílnak előttem aratatlan mezők. Külföldi forrásmunkákat rendeltem, mozgósítottam a könyvtárközi és nemzetközi könyvkölcsönzés néhány szervét. A holdelméletet nem bíráltam, kutató-eszközként használtam: anyagra volt szükségem, látni akartam, mit tud az iskola. Úgy vettem észre, hogy a történet előtti időket nem aknázta ki eléggé; elbűvöltek a mítoszok, mert kulccsal szolgáltak a prehistória és az ókulturák szezám-barlangjához...” A divatos és a maga korában nagyhatású Hörbiger-elméletet ma már senki sem veszi komolyan, ám arra jó volt, hogy szerzőnknek munkahipotézisül szolgáljon. Kiindulási alapul, hogy aztán e pont köré kikristályosodhasson a maga impozáns látomása. Várkonyi, alapos ember lévén, semmit sem bízott a véletlenre. Hosszú esztendők csöndes munkálkodása során ismerte fel az 796
