Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet
sisakok, a nehézlovasság fegyverzetének kellékei. Az átállás országos érvényű. Ezért nem lehet azt mondani, hogy ahol nehézfegyverzetű (kardos) harcosok feltűnnek, ott mind Géza fejedelem seregének katonái vetették meg a lábukat. Közös vonása a kíséreteknek az életvitel hasonlósága. A közösségekre, melyekben élnek a vitézek, a harci morál jellemző. A magyar kíséret Felső-Tisza menti temetőiben szinte minden férfi fegyverrel volt eltemetve. Ruházatuk, felszerelésük a rablott zsákmány, a sikeres portyák eredményeképpen csillog- villog az ezüsttől és aranytól. Még asszonyaiknál is gyakori a lóval való temetés. Külön érdekessége e közösségeknek a férfi többlet. Az állandóan hadi vállalkozáson levő férfiak később, vagy egyáltalán nem házasodtak meg. Ennek jellemző megokolásáról olvashatunk a Waltharius-énekben (Walthari- lied). A hunok királya, Attila, meg akarja házasítani hű vitézét, és felajánlja neki, hogy a földhöz és házhoz szükséges dolgokat rendelkezésére bocsátja. A hős azonban udvarias köszönettel elhárítja az ajánlatot, mondván: nős emberként házakat kell építenie, földet kell művelnie, ifjúként azonban éjjel és nappal urának szolgálhat. Ez a kis történet egyértelműen rávilágít a társadalmi morálra, arra, hogy mit értékeltek jobban a kor emberei. Igényeiket fegyverkovácsok és ötvösök műhelyei szolgálták ki. így alakult ki a Felső-Tisza vidéki ötvösműhely stílusa, amely az indás-palmettás és a végtelen mustrájú, iszlám környezetben kialakult palmettahálót kedvelte. A Duna-Tisza közén pedig olyan ötvösműhely tevékenykedett, amely a központból sugarasan terjedő palmetta mustrát alkalmazta (Szolnok-Strázsahalom, Fehéregyháza, Kiskunfélegyháza). A Felső-Tisza vidéki ötvösműhely szériában készítette a pompásnál pompásabb öntvényeket. így ma már a hasonmás darabok összeállításával a műhely hatósugarát is ismerjük. A díszes fegy- veröveket teljesen azonos mintájú és alakú veretek borították a szeghalmi, a bashalmi és a balatonszemesi sírleletben. Az ilyen azonosságok több tucatra tehetők. A fejedelmi kíséretek élén a trónörökös herceg állhatott. Bizonyosan tudjuk ezt Árpád fia Leventéről, de lehet, hogy ifjabb korában Árpád is a kíséret élén állt. Ezért szólhatott róla úgy a krónika, hogy nemzetségének az a tiszte volt, hogy előnyomuláskor a hadak élén, visszavonuláskor utóvédként harcolt. A kíséretek fegyveresei kedvező esetben a királyság intézményében is megtartották kedvező helyzetüket, és gyakran a hivatali nemesség alapját képezték. Bár a pogányság-kereszténység választóvonalán helytelen politikai orientációjuk miatt számosán alul maradtak, a túlélők java része hasonló helyzetben maradt, mint ahogy korábban is élt. A nyugati kíséretek nagy része pl. betagozódott az új nemességbe. A katonai szolgálat a fejedelem kegyelméből a lengyeleknél is megnyitotta az utat a felsőbb osztályba (non de no- bilium genere, séd de gregariis militibus, írja a lengyelek Anonymusa, Anonymus Gallus I. 20.). Ez a lehetőség a magyaroknál is megvolt, hiszen István király törvénye szerint a király a rabszolgák közül is állíthatott a vár élére ispánt. Valószínűleg István király várkatonaságának is a régi kíséret volt az egyik alkotórésze. Később belőlük alakult az alsó nemesség, amely 1232-ben nyilvánította ki először akaratát. A nemesség 792
