Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet

Kialakulása már a törzsek életében kezdetét vette. A stabil elemek, a nemzetségek élén álló főnökök hatalma egy idő' után öröklődővé vált, s gazdagságuk különbözősége ellenére is fenntarthatták a társadalmi hierarchiában megkülönböztetett helyzetüket. A nálunk sokkal jobb forrásadottságokkal rendelkező nyugati területeken e nemesség régészeti kutatása meglepő eredményeket hozott. A nemesség sírjai sokkal egyszerűbbek voltak mint a kíséret gazdagjaié, szinte díszítetlenek. Ennek legfőbb okát abban látják, hogy a nemesség jogi állást jelez. A nemességet pedig nem feltétlenül szükséges nagy pompával, reprezentációval temetni. A nagymorva fejedelemség 9. századi gazdag sírjait elemezve M. Schulze-Dörrlama arra a következtetésre jutott, hogy a leggazdagabb sírok a templomon kívül találhatók. Azok viszont, akik a templomokba temetkeztek, tehát a legelőkelőbbek, szinte csak ruházatuk anyagáról ítélhetők meg, ha ennek egyáltalán valami nyoma megmaradt. Mert ékességeik különben nincsenek. A templomi sírboltok önmagukban árulkodnak az előkelők temetési módjáról. A nemesség megjelenését nyugaton a templomokba való temetkezés jelzi a legjobban. Még az az eset is előfordul, hogy az előkelő sírja fölé utólag építenek templomot, pl. Morkenban.

Ennek magyar párhuzama lehet Árpád sírja. A fehéregyházi eltemetés nemcsak azt jelentette, hogy sírja fölé kápolna épült, hanem azt is, hogy a dinasztia-alapító tetemét esetleg felvették és újra temették. Ezért is hiába keresnénk Árpád sírját - igaz a kápolnát sem találták meg. De ha megtalálták volna, akkor sem biztos, hogy egy melléklet nélküli vázról elhitték volna, hogy ott nyugszik az első Árpád-házi fejedelem.

Alt-Lübeckben volt az obodrita fejedelem központja a 11. században. A fejedelmi kápolna hajójának padozata alatt feküdt a fejedelem családja. Ékszereik egyszerű arany hajkarikák voltak, azok sem tömör aranyból és nem is mindegyik sírban voltak. Ezek után nem kell csodálkoznunk, hogy a 10. századi magyar sírok között jóval több gazdag női temetkezést találunk, mint férfit. Ha a kísérethez tartozó temetők gazdag férfisírjait leszámítjuk, alig marad rangos férfi temetkezés. A legfeltűnőbb ez a fejedelmi birtokokon, az egész Dunántúlon, Budapest környékén, sőt a feltehetően ősi nemzetségek maradék birtokain is. Akivételeket szinte egy kezünkön megszámolhatjuk. A legfeltűnőbb a gazdag férfisírok hiánya akkor, ha egy-egy közösségben ill. a község határában már több temetőt, vagy több gazdag, női sírt is ismerünk, miközben a hozzájuk tartozó férfiak hiányoznak. A Bihar megyei Ártándon két gazdag nő mellett sem került elő hasonló gazdagságú férfi temetkezése, a Győr megyei Koroncón pedig négy gazdag nőnek nincs párja. Ilyenkor leginkább arra gondolhatunk, hogy az öröklődő nemesi rang már úgyis biztosította a társadalomban az egyén kiváltságos létét. A temetésnél pedig nem volt jelentősége egy kincstár mellékelésének. A nemesség kialakulása, ill. a nemesi állapot rögzülése egybeesett a kereszténység terjedésével is. A két tényező egymást erősítve abba az irányba hatott, hogy a gazdag temetkezések egyre inkább a hagyományőrzőbb nőknél maradtak meg, ott sem sokáig. All. században a temetkezésekben olyan szegényedés lesz általánossá, hogy alig kerül valami a sírokba. Majd csak a 14. századtól találkozunk újra díszes temetési ruhákkal.

793