Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet
Fiad-Kérpuszta, Halimba, Sorokpolány, Győr-Pósdomb, Szakony, Puszta- szentlászló, Székesfehérvár, Veszprém, stb.). Mint látható, a leletanyag nagyfokú azonosságán belül egyes országrészek mégis mutatnak egymástól némileg eltérd képet. Ez veti fel társadalom- történeti értékelésük szükségességét. A kíséret Az államalapítást megelőzd időszakban a haderő alapját a kíséretek alkotják. Kísérete nemcsak a fejedelemnek, hanem általában a gazdagoknak van, akiket a fejedelem a kíséret fenntartására kötelezhet is. A szokás már a Kazár kaganátusban is megvolt. I. István király is törvénybe iktatta, hogy minden úrnak legyen meg a maga vitéze. A kíséretek tagjai tehát hivatásos harcosok, urukat minden háborújába elékísérik, s ezért ellátásban részesülnek. A kíséretek tagjai a korábbi időben urukkal asztalközösségben éltek, együtt étkeztek (szemben a testőrséggel). A bolgár kánok „etetett emberinek hívták őket, így szerepelnek a feliratokon is. István király intelmeiben szintén a „vendégek tartásáról és táplálásáról” van szó, ami ugyan átvitt értelemben értendő, mégis jellemző a szóhasználat. A kíséretek létszáma fejedelemségenként változó volt. Ibrahim ibn Jakub szerint 965-ben Miesko lengyel fejedelem kísérete 3000 fős kísérete volt Igor, kievi fejedelem feleségének, Olgának (varég nevén Helga, 945-69), amikor az Igor hamvai felett rendezett triznan (toron) levágatta a drevljánok vezetőit. Kapitányai ekkor Sveneld és Asmud voltak. A kíséretek, már csak nagyságuknál fogva sem éltek egy helyen a fejedelemmel, miként ez tévesen felmerül (ahol a kíséret él, ott kell a fejedelemnek is lenni), hanem a várrendszer váraiban szétosztva. A magyar fejedelmi kíséret egy része a 10. század első felében a Felső-Tisza vidékén, zárt tömbben élt, és valószínűleg kabarokból állt. Frantisek Graus külön típusba sorolta a magyar fejedelmi kíséretet, és a kíséret és a hadsereg közötti átmenetet, Gefolgsheer-nek nevezte. A germán királyságok kíséreteit már egy évszázad óta jogtörténészek és történészek vizsgálják. Mindezek után régészeti kutatásuk módszertana is kezd kialakulni. E téren alapvetőek Heiko Steuer eredményei. Ha a magyar- országi, sokkal szolidabb kutatásokkal párhuzamba állítjuk a késő népvándorláskori és Meroving-kori germán kíséretek alapvető régészeti ismérveit, akkor több ponton is kínálkozik az összekapcsolódás lehetősége. így pl. mindkét csoportban közös a kiindulópont: a kíséret alapvető megjelenési formája a fegyveres temetkezés. A magyar kutatás mintegy 40 éve számol a kíséretek meglétével, és pedig elsősorban a Felső-Tisza vidékén, ahol a legerősebb a fegyveres sírok koncentrációja (szablyás sírok). A 10. század második felétől egy új fegyvernem, a kétélű kardok elterjedése jelzi a fegyveres réteg területi eloszlását. A Felső-Tisza vidéke mellett erőteljes központosodás látszik Budapest térségében, Székesfehérvár környékén, a Kisalföld északi oldalán és a Tisza-Maros-Körös között. A szablyás vagy kardos temetkezések legújabb, Kovács László által összeállított térképe jól mutatja, hogy a korábbi, még keleti harci taktika és fegyverzete a 10. század közepétől fokozatosan átalakul, és átadja helyét az új, nyugati (és északi) harcmódnak és fegyverzetnek. Előbb a kardok jelennek meg, majd a tehetőséghez képest a láncpáncél ingek és 791
