Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet

sabbak megengedhették maguknak a bronz másolatokat. De csak a kisebb formákat utánozták, melyeknek felületdiszítése alig-alig emlékeztetett a gazdagok palmettás-félpalmettás díszítésére.

Az egybevágáson túl azonban lényeges különbségek is vannak a vezetők és vezetettek hagyatékában. A szegényeknél ugyanis egyáltalán nincs fegyver, gazdag ruházat, lovas vagy jelképes lovas temetkezés. A ruházat egyes elemeit is hiába keressük a köznépnél, pl. a hajfonatkorongokat, kaftándíszeket, a díszes öveket, a ruházatra felvarrt préselt arany vagy ezüstkorongok bronz másolatait, stb. A honfoglalók etelközi eredetű hagyatékának sok eleme csak a gazdagoknál található meg. Másrészt az itt talált lakosság ékszerei sem változtak át arany vagy ezüst anyagból a vezető' réteg viseletének tartozékává. Ezeket csak a köznép vette át, és jóval később, majd 100-150 év múltán került be a gazdagok viseletébe egy-egy olyan ékszer, amely korábban csak a szegények ill. a 9. századi őslakosság viseleti darabja volt, pl. az S végű hajkarikák új, arany változatai.

A vezető réteg emlékeinek nagy fokú homogenitása mellett van néhány olyan jelenség, amelynek többféle magyarázata is van jelenleg. Nyilván azért, mert megítélésükben nincs közmegegyezés a kutatók között. Az egyik ilyen jelenség a Bodrogköz és tágabb környékének településtörténeti sajátossága. E térségben a 10. század első felében vagy első két harmadában rendkívül gazdagon temetkeztek, miközben ebből az időszakból a köznépi temetők szinte teljesen hiányoznak. Nagy kár, hogy a tágabb környéken sem tárták fel a szegényes temetőket. Kivételes esetnek számít az ibrányi és hajdúdorogi temető, bár ez utóbbi szintén annak reményében ásódott, hogy gazdagabb részei is lesznek, mint ahogy 1938-ban kezdődött. így 100%-os biztonsággal nem állíthatjuk sem azt, hogy e temetők hiányoznak, sem azt, hogy a régi ásatások hiányosságai miatt ismeretlenek. Több csonkán, felébe-harmadába feltárt temető részlet oly késői, 11. század második feléből vagy végéről való, hogy ezek alapján nem ítélhetjük meg megnyitásuk kezdetét (Szomotor, Dögé, Tiszalök, Bashalom, Napkor, stb.).

A Felső-Tisza vidékére a rendkívül gazdag felszerelésű férfiak, harcosok jelenléte a jellemző. A temetőkben általában kevesebb a nő, mint a férfi. Ezen a területen találjuk a leggazdagabb férfi sírokat (Zemplén, Geszteréd, Rakamaz, Karos, Bodrogszerdahely), melyekben gyakori a mellékletként adott arab pénz, a dirhem. E területről származik a tarsolylemezek, és egyúttal a díszített tarsolyok zöme, a legdíszesebb fegyverek (szablyák) többsége (Karos, Geszteréd, Zemplén, Rakamaz, Tárcái), a készenléti íjtegezek összes ismert darabja (Karos, Eperjeske). Ugyanakkor összességükben a női sírok szegényebbek a férfi síroknál. A női temetkezésekre a rozettás lószerszám a jellemző, és csak nagyon ritkán fordul elő a gazdag ruházat maradványa, a csüngős veret (Bodrogszerdahely, Búj, Tiszavasvári).

AKőrös-Tisza-Maros közén viszont a csüngős véretekkel díszített női ruha a jellemző viselet, de előfordul Budapesten, a Duna-Tisza közén, a Nyitra mentén (Bánkeszi), a Dunántúlon (Székesfehérvár, Mohács).

A leletanyag országos elterjedési térképén a Dunántúl alkot különös ellentétet a Dunától északra és keletre eső területekkel szemben. Itt ugyanis a köznépi temetők gyakoribbak sokkal, mint máshol, a nagy, részben vagy egészen feltárt temetők kivétel nélkül szegényesek (Majs, Eilend, Pécs-Vasas,

790