Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet
fejedelemség szintjére eljutni. Amit tehát a felületen törzsi államnak látunk, az jobb esetben is csak törzsszövetségi alapon jön létre. A törzsszövetség és a fejedelemség A két különböző szintet azért foglaljuk egy címszóba, mert a magyar fejlődés esetében az átmenet nem is olyan éles, hogy a minőségi különbség minden fokozatban megnyilvánuljon. így a régészeti leletekben sem látszik egyelőre semmi olyan körülhatárolást vagy elválasztást szolgáló elv, amelynek segítségével törzseket tudnánk megkülönböztetni. Érdekes módon előbb Szűcs Jenő, a történész exponálta élesen, és csak ezután Dienes István a régész, hogy a honfoglalók régészeti hagyatéka oly mértékben egységes, hogy abban nem leljük fel az alkotó elemek határait, tömbjeit. A vezető réteg két csoportja, amely a női sírmellékletek alapján válik el (egyiknél a ruha díszei pompáznak: ezek a csüngős veretek, a másiknál a lovak szerszámzata van gazdagon ezüstözve: a rozettás lószerszámos sírok köre) országosan jelzi a gazdagok körét. Tehát területileg nem hét vagy nyolc csoport különíthető el, hanem mindössze kettő, az is kevertem Ugyanez a férfiaknál már úgy nyilvánul meg, hogy gazdagon felszerelt lovassírokon kívül már csak ezek hiányát konstatálhatjuk ott is, ahol elvárhatnánk az előkelők jelenlétét, pl. Budapesten, az ország közepén, a fejedelemség központjában, vagy az Árpádok ősi családi birtokain. A másik végponton, a nemzetségek köznépénél pedig szintén semmi fogódzónk sincs az elválasztásra, mert a különbségek az ékszerek, ékszertípusok divatjának gazdagodását vagy szegényedését jelzik időnként, de e változásnak is országos a lefutása. A régészeti hagyaték e vonatkozásban példátlanul egységes. Az orosz nagytörzsek (vjaticsok, poljánok, szeveijánok, krivicsek, stb.) nőinek viseletében pl. a halántékdíszek formája más és más. Valódi törzsi ismertetőjegyek vannak tehát a viseletben, amelyek nagy biztonsággal szolgálnak megkülönböztető jegyként. Hasonlóképpen szolgálnak etnikai ismertetőjegynek a germán népeknél a fibulák, a ruhakapcsoló tűk formái az 5-6. században, és velük gyakran az idegen törzsbe való házasodási szokták illusztrálni. A magyar nagytörzs, a Kürtgyarmat népei csak társadalmi rétegek szerint különböznek egymástól, egyebekben minden vonásuk közös a többi magyar törzsével. Az ugyan már egészen nem áll, hogy a köznép egyszerű ékszerei a vezető rétegnél nemesfémben vannak meg, s így vertikálisan sem különbözne a régészeti hagyaték. Azonosságok persze itt is vannak, az egységesülés biztosan előrehaladott állapotban volt. A tömegével viselt egyszerű fülkarikák az egyik rétegben aranyból, ritkán ezüstből voltak, a másikban bronzból és ritkán ezüstből, de azért más okból. Bizonyos karperecek a gazdagoknál aranyból, gyakrabban ezüstből fordultak elő, a köznépnek pedig bronzból öntötték őket. A nyakperecek az egészen gazdagoknál aranyból vagy díszes formában ezüstből készültek, a köznép a nyakpereceket is bronzból utánozta, bár a formák itt gyakran mások, szinte függetlenek egymástól. Ennek részben az anyag technológiai tulajdonságaiban van az oka, részben pedig a készítők műhelyhagyományaiban. A gazdagok nyakperecei ugyanis zömmel importáruk. A ruhadíszként használt nagy vagy kis csüngős veretek a vezető réteg asszonyainál aranyozott ezüstből készültek, a köznép asszonyai közül a vagyono789
