Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet

De nemcsak a magyar fejedelmek cselekedtek így. A szomszédos cseh területen szinte azonos módon ment végbe az átalakulás és a királyság megszületése. A két legnagyobb nemzetség, a cseh Premyslidák és a Zlicsán törzsből való Slavnikidák hatalmi vetélkedéséből az előbbiek kerültek ki győztesen, a Slavnikok kiirtása árán. Katonai kíséretük a 10. század közepétől leverte a másik nemzetség ellenállását, váraikat elfoglalta. A cseh medence közepén levő 12 nagy földváruk volt hatalmuk kiinduló pontja, melynek további kiterjesztése során újabb földvárakat építettek a 10. század közepén. E földvárak, melyek az eredeti földjeiket veszik, már meghódított területen körbe, mindig dudleb törzsi falvakkal szomszédosak, azaz az új földvárak mellé más törzsből való lakosságot telepítettek. Pl. Zatec mellett Doublebcet, Stary Plzenec mellett Doudlevce-t, Nalzovicke podhaji mellett Dublovice-t, stb. Ez utóbbi helység Prágától délre fekszik, már eléggé terméketlen dombvidéken. Ezért régen is gyéren lakott volt. Be kellett azonban a gazdaság vérkeringésébe kapcsolni, mert a közelében arany lelőhelyek voltak. A földvár mellé tehát idegen törzsi telepeseket hoztak, és udvarházat létesítettek a szomszéd faluban (Zivohostban). A környéken szolgálónépi falvakat is telepítettek, melyekről azok nevei is tanúskodnak (Drevniky: Kobylniki: lovászok, Kovarovice: kovácsok), és a nagyobb kolostorok is kaptak a közelben birtokokat (pl. a brevnovi).

De nemcsak dudlebeket telepítettek a cseh fejedelmek váraik mellé, hanem lengyel, porosz, sőt magyar foglyokat is. Ez utóbbiak pl. szőlőművelők voltak, és a Mlada Boleslav melletti Uherce és Vinarice őrzi helynévi anyagukat, miközben e falvak temetőiben a magyarokra jellemző, már említett Bijelo brdoi kultúrához tartozó ékszerek kerültek elő. A belső telepítések más nyomai is kimutathatók a cseh helynevekből, mivel a falvak lakóit egykori származási helyükről nevezték el új környezetük népei. E telepítések oka néha gazdasági, néha pedig politikai volt: ezzel is gyengítették az ellenfelet és elősegítették az alávetett törzsek maradék közösségeinek felbontását.

Ami a törzsi államot illeti, abban nem követhetjük a hipotézis felállítóját, Kristó Gyulát. Több okból sem. Mint láttuk, a törzsi helynevek, régészetileg törzsnévi falvak temetői már a 10. század elejétől megjelentek. Ha a szétzilált törzsi maradványokat szem előtt tartjuk, akkor nyilvánvaló, hogy Ajtony territóriuma sem lehetett egy valamely törzs szállásterülete, hanem néhány nemzetségből álló, a független fejlődés útját járó, törzsi szempontból vegyes lakosságú alakulat, ugyanúgy mint az Árpádok fejedelemsége. Csak annál kisebb volt, és Ajtonynak nem volt meg a katonai ereje a szeparatista hatalom fenntartásához, függetlensége megvédéséhez.

Másrészt az ún. törzsi államok sem egy törzsi szállásból alakultak, hanem mindig törzsszövetségek voltak. Ezt nagyon jól nyomon követhetjük a német hódításnak áldozatul esett legnyugatibb szláv törzsek esetében, amelyek sorsát írott források őrizték meg. Amikor az obodriták királyát, Gostimyslt 844-ben egy hadjáratban megölték, az obodrita törzs négy részre esett szét. A két szomszédos törzs, az obodriták és a wibek kisebb törzsek szövetségéből álltak, az utóbbiaknak is négy törzse volt: a Kessiniek, Circipánok, Redariak és a Tollense-iek. Az ilyen jellegű törzseket „nagytórzs”-nek is nevezik, valójában azonban a szövetkezés szükségessége, vagy katonai túlerő bírja rá az egyes alkotórészeket az egyesülésre. Csak a „nagytörzsek” voltak képesek a

788