Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet
fiúörökösödés, ami a gyula és a karha családjában is bekövetkezett. Valószínűleg a nemzetségek is ezen az úton haladtak, erre mutat a nemzetségnevek hagyományozódása. A nemzetségi vezetők egy része elbukott a társadalmi átalakulás során, más része átvészelte a vérzivataros időket, és István király kegyelméből új, már nemesi nemzetségek alapítójává lett. Az új arisztokrácia és a középréteg a régi nemzetségi vezetőkből és az egykori kíséretből verbuválódtak. Aköznép pedig a szolganépbe süllyedt le egész kevés kivételtől eltekintve. Gyökeres társadalmi átalakuláskor természetesen egyedi esetek sora is bekövetkezhetett. A szegény szabadokból is lehetett közvitéz vagy ispán, nemzetségi vezetőből is lehetett szolga. Az ilyen változások azonban nem olyan gyakoriak, hogy az új viszonyokat lényegesen befolyásolni tudnák. Még annyit meg kell jegyeznünk, hogy a frank birodalom területével összehasonlítva a magyar viszonyok jelentősen eltérőek voltak. A két modellben lényeges különbségek voltak. Míg ugyanis a magyarság a kelet-európai step- pei (törökös) társadalomszerveződés nemzetségi-törzsi viszonyaiból alakította ki fejedelemségét, majd királyságát, addig a Meroving és Karoláig birodalom más alapokon szerveződött. Már a Meroving időkben sem lehet kimutatni a nemzetségeket. Bár a jogtörténészek és történészek között máig sem ült el a vita, mégis inkább afelé hajlanak a kutatók, hogy a nyugat nemzetségei a kérdéses időben cognatiók, azaz vérrokonságon alapuló közösségek voltak. Ezeket hol apai, hol anyai oldalról is számon tartották, mikor melyik dicső őst volt szükséges emlegetni. A Sippe vagy Geschlecht szóval jelzett nemzetségek hosszabb vajúdás után a 10. században alakultak ki az agnatikus rokonság (kizárólag az apai vonal és leszármazás) számontartásával. A nyugaton tehát nyomokban sem volt meg az a fajta nemzetség, amely nálunk a 10. században még virágzott. A11. századtól azonban, fáziskéséssel de szinte párhuzamosan folyt a nemzetségek, nálunk az új nemzetségek alakulása. Ott a cognatiókból, nálunk a régi nemzetségekből. A törzsek A honfoglaló magyarok hét ill. nyolc törzséről, a nyolc (?) törzs szövetségéről (hétmagyar) egyetlen 10. századi írott forrás emlékezik meg, Bíborbanszüle- tett Konstantin. A császári szerző a 10. század közepén a honfoglalók előkelőitől szerzett értesülések alapján azt írja, hogy a magyarok hét törzse nem engedelmeskedik saját főnökeinek. Kivételt képeznek a kabarok, a nyolcadik törzs, amely akkor is egy fő alatt állt. Történészeink ezt a felbecsülhetetlen értékű adatot többféleképpen értelmezték. Voltak, akik szerint a törzsi szervezet a 10. század közepén fellazult, volt aki szerint már a 10. század elején sem voltak politikai realitásként figyelembe veendőek, és van, aki ma is úgy vélekedik, a 10-11. század fordulójáig egyre erősödött szerepük, amikor is törzsi államok alakultak ki. Bármilyen furcsa is, e témához a régészetnek is van szava, sőt döntő szava van. Tudvalevő, hogy a magyar krónikákban, oklevelekben még véletlenül sem találunk utalást a törzsekre, de már legkorábbi okleveleinkben is előfordulnak az egyházak számára eladományozott falvak közt olyanok, amelyek egy-egy törzs nevét viselik. A magyar helynevekben pedig valamennyi magyar törzs neve megőrződött. Mindegyikből 786
