Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet

lására. A szilaj állattartást nem szabad összekeverni a nomadizálással, mert ebben az esetben a 20. században s nomádnak tarthattak volna minket tájékozatlan utazók és hazaiak.

De lehetséges volt-e a félnomád életmód? A baskíroknál, a gazdaságilag legfejlettebb környezetben, az orosz katonai erődítményből alakult Ufában az 1750-es években télen már állandóan laktak baskírok is, igaz, csak fóldházak- ban. Nyáron pedig a várostól nem messzebb, mint 10 versztnyire (1 verszt 1060 m) nomadizáltak. Amikor azonban - írja Pjotr Ritcskov - a városban letelepült szolgálati embereknek a város körüli 15 km-en belül földeket és szántókat osztottak, a baskírok ezen a körön kívülre kényszerültek. A várostól nagyon távolra azonban akkor sem mentek.

így nézett ki tehát a félnomád életmód egyik változata. Azt hiszem nem kell bizonyítani, ez a fajta életmód sem volt követhető a magyarság egyetlen csoportjának sem, hiszen a honfoglaláskor nyitott temetők 2-5 km-re fekszenek egymástól. A félnomádnak leginkább tartott bodrogközi lakosság temetői 250-300 m-re feküdtek egymástól, majd nagyobb távolságban újabb temetők csoportosultak. A legfeljebb két nemzedéken át használt temetőket egy adott időpontban kivétel nélkül felhagyták. Egyetlen közösség sem hagyja fel szívesen ősei temetőjét, ezért áttelepítésre gondolunk, és nem önkéntes lakóhelyváltoztatásra. A kisebb-nagyobb temetők további helybenmaradás esetén 100-150 vagy nagyobb sírszámúak lettek volnak. Ezek után nem hiszem, hogy érdemes arról vitatkozni, hogy félig vagy egészen nomádok voltak-e a magyarok a 10. század elején. A tágas délorosz steppén ellenben nyugodtan változtathatták nyári szállásaikat, bővében voltak helynek. Ott mind a mai napig ritkább a településsűrűség, mint nálunk. Aki járt ott, jól tudja ezt. A Kárpát-medencében azonban ez a luxus nem létezett. Itt percek alatt elértek a szomszéd nagycsalád vagy falu földjére. Ezért nem arról van szó, volt-e kedvük a magyaroknak a gazdálkodás módjának megváltoztatására, vagy nem. Egyszerűen nem tudtak a régi módon élni. Nemcsak a szükség, a kényszer is nagy úr. Ebből következően a 10. században a magyaroknál nomádállam sem létezhetett. Ugyanolyan barbár „állam” alakulat volt, mint a lengyeleké vagy cseheké ebben az időben, s jobb fejedelemségnek nevezni, mint államnak.

Mivel a történelemben és a régészetben is az egyestől az általánoshoz vezető utat tartjuk célravezetőbbnek, tehát az induktív bizonyítást, újra vissza kell térnünk az egyes jelenségekhez.

A magányos sírok

A honfoglaló magyarok temetkezései már több, mint 150 év óta ismertek, sőt 1870 óta temetőik is. Mégis, az utóbbi években felmerült a kétely, hogy teljesen vannak-e feltárva azok a temetők, amelyekről eddig biztosan „tudtuk” vagy inkább csak hittük ezt. A korábbi évtizedekben 5-8 m-es üres sáv után feltártnak minősítettük a temetőt. A karosi két temető 1986-87-es ásatásai után e hitünk megrendült, hiszen ott 10, 15-20 m-es sír- vagy sírcsoportközök is előfordultak. Az elmúlt évtizedekben, de azt megelőzően sem volt egyetlen ásatónak sem annyi pénze, hogy ilyen mértékben biztosítsa magát. Ezért kétely fogadta a régi ásatások és leletmentések véletlenül, földmunkáknál

773