Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházi Károly: A honfoglaló magyarok és a régészet

köznépről és régészeti szaknyelven szólva köznépi temetőkről. Máshol azonban mindmáig Bijelo Brdo kultúraként tartják számon ezeket az emlékeket, és Belgrádtól Ljubljanáig kizárólag szlávnak határozzák meg. Maga a névadó lelőhely, Bijelo Brdo is Szlavónia keleti szélén fekszik. Miközben a magyar kutatók a köznép hagyatékának tekintették a szegényes anyagot, felmerült a kérdés, milyen akkor a 9-10. századi szlávok kultúrája. Elóhb maga Szőke B. a késői avar temetők népére gondolt, de ezt elvetette a magyar kutatás. Szlovákiában viszont, ahol előbb avar-szláv, majd szláv-avar temetőkről kezdtek beszélni, természetesen szlávokat kerestek a késő avar temetők népében. Utólag visszatekintve a nem is távoli múltra, szinte mulatságos, hogy a Dunától északra ugyanazok a lovas sírok szlávokká váltak, melyeket a déli oldalon avarnak tekintettek. Az sem zavarta a szlovák kutatókat, hogy egy-egy avar temetőben több volt a lovas sír, mint amennyi lovas katonája volt az írott források szerint egy-egy szláv fejedelemnek. A circipánok 1114-ben három tartományból 300 lovast tudtak kiállítani. 929-ben egy 50 nehézlovasból álló német csapat egy nagy szláv sereget le tudott győzni ugyanazen okból. Még a kievi fejedelmek lovasseregei is főleg besenyőkből és úzokból álltak, lovászaik nomádok voltak.

1968-ban Bartha Antal foglalkozott a 9-10. századi magyar társadalommal. O szinte kívülről közelített a kérdéshez. Az oroszországi kutatások alapján jutott arra a következtetésre, hogy a kazár kaganátus és a kievi orosz állam közt megtelepült magyarok sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem lehettek sokkal elmaradottabbak környezetüknél. Megítélése szerint a magyar társadalom már a 9. század folyamán eljutott a nemzetségi-törzsi társadalom utolsó fejlődési szakaszához, melyet a törzsszövetségen át a fejedelemség megalakulása követ. Ugyanakkor Bartha kevéssé támaszkodott a magyar régészeti anyagra.

A következő összefoglalásra már csak 5 évet kellett várni. Dienes István Györffy György és Heckenast Gusztáv történeti irányvonalához kapcsolódva mutatta be a honfoglalók társadalmát. Első ízben vette számításba a katonai kíséretet, mint az állammá alakulás előestéjén levő társadalom jellegzetes erőszakszervezetét.

1968 óta magam is sokat foglalkoztam a honfoglaló magyar társadalom régészeti leletek segítéségével való felkutatásával. Egy nádudvari temető feltárása során a sírsorok elemzéséből családformákra következtettem. Az elhamarkodott általánosítás után újra kellett értékelni sok mindent (el kellett vetni a matrilineáris nagycsalád létét, korrigálni kellett az alacsony családlétszámokat). Ki kellett alakítani a kutatás módszerét is, hiszen még közvetlen munkatársaim is bevallották, fogalmuk sincs róla, hogyan közelítsem meg a kérdést régészeti adatok alapján. S bár a megközelítésnek nyilván több útja is akad, mégis joggal mondhatta róla Bartha Antal, hogy az elkészült könyv kezdeményező értékű.

Az 1975-76 telén írt könyv 1980-ban jelent meg. Ebben a nagycsaládokat alapvető formának tartottam az előkelők és vagyonosok kiscsaládjaival szemben. Első sorban a gazdag női sírok alapján megkíséreltem a nemzetségek régészeti azonosítását, a törzsnévi települések temetői alapján a törzsek 10. századi állapotát. Összességében a fejedelmi hatalom fokozatos kiépülését tételeztem fel. A korábbi gazdasági és politikai tényezők elhalálását látvá770