Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Beke György: Magyar zarándoklat Rómába
BEKE GYÖRGY Magyar zarándoklat Rómába ✓ Irószobor egy templomban Nem valamelyik ókori latin szerző szobra, mondjuk egy antik istenség templomában. Noha a környezet legalább kétezer évvel mutat vissza az időben Via Appia Antica... Kövek és ciprusok. Róma valahol a messzeségben zúg. Itt mozdulatlan a csönd, akárcsak a közeli katakombákban. Oskeresztények temetkezési helye a föld alatti járatok húsz kilométernyi labirintusa. Dsida Jenő képzeletét a katakombák titka izzította fel leginkább, mikor az Erdélyi Lapok munkatársaként egy majdnem háromszáz tagú zarándok csoportot vezetett ide, 1933 májusában. Az erdélyi költő Magyar karaván Italian keresztül címmel azon frissiben rögzítette élményeit és - a vízióit. „Magunk elé képzeljük az őskeresztények temetését. Mormoló imádság. Vontatott, halk ének hallatszik messziről. Az egyik fordulónál apró csillagpontokként tűnnek fel a lassan lépkedők mécsesei. Négyen hozzák a halottat, ruhákba, leplekbe takarva. Elhelyezik a falba vájt koporsónyi üregbe. Gyászszertartás. Valamennyien letérdelnek és imádkoznak mélységes csendben. Csak a mécsek és a gyertyák sercegnek... - Elképzelhetjük Szent Péter apostolt és az első papokat, amint buzdítják és vigasztalják a halálra ítélteket... - Látjuk magunk előtt a rémült menekülést, mikor - nem tisztelve a temetkezési helyeket védelmező római törvényt - katonák törtek be a katakombákba. Kezükben sistereg a fáklya, villog a fegyver. Menetelnek, menetelnek. A fáklyák kialszanak, a folyosóknak, üregeknek pedig se vége, se hossza. A katonák megállnak, visszafordulnak. Nedves, áthatolhatatlan sötétség mindenütt. Jobbra-balra halottak, halottak és halottak... Róma negyvenhárom katakombájában körülbelül ötmillió halott pihen.” Ötmillió? Erezhetjük ezt a számot költői túlzásnak is. De lássuk csak: több évszázadon át temetkeztek ide - a városfalon belül tilos volt - márpedig Krisztus után a II. században Róma lakóinak száma elérte az egymilliót. Egy- harmada a mai népességnek. Dsida ideképzelte Pétert, az első pápát, amint a halálra ítélteket vigasztalja. Nero idejében az apostol maga is menekült Rómából. Ijesztő volt a terror. Megrettent, félt az üldözőitől, hiszen ember volt ő is, mégha a neve kőszikla is, amelyre Krisztus a maga anyaszentegyházát építette. Itt, a Via Appián menekült, ez az út vitt ki Rómából. Szembetalálkozott Krisztussal. Meglepetten kérdezte tőle:- Quo vadis, Domine? 734
