Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Tornai József: Isten-himnuszok; Vénusz újjászületése (versek)

tértelen tér, gyümölcstelen gyümölcs, nem tenger, állat, csillag, fű, fagörcs.

7

Nem kellett volna kitalálni nevedet sem, de minden név, tudom már, hogy öregszem,

minden csak név és álom, köd, képzelet és „Ad ám, hol vagy?” hallom a domb felett,

hol gyerek voltam, te se harag, se közöny, se föltámadás, se halál, de az, akijön,

mikor a fájdalom mélye se valódi, s mosolygok, mert nem bűn mosolyogni,

8

Majd minden dolgok tebeléd visszatérnek, te minden hallgatások, minden égzengések,

mikor érlek el én is, ágyékom, istenem: sugár, szétszakadás, lebegés, gyó'zelem?

Vénusz újjászületése

Lehetett volna, de nem lehetett, hogy megtalálom, kire, mint mén az arabs kancára, fölnyerítek.

Lehetett volna, de erre esélyt

nem adott egy pillanatra se ez a lassú

fuldoklás, ez a zömök-kó'-alattá lét.

Jaj, lehetett volna, de ma már tudom, hiába volt minden lélek-szakadás, minden lépés kimosott partokon,

732

minden csók a hajón, a víz fölött, mikor mindent mennydörgő', fekete mámor-tajték födött