Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Tornai József: Isten-himnuszok; Vénusz újjászületése (versek)
ki pillangó volt, annak előtte féreg s fénynek hívott téged, a sötétséget. 4 Van ártóbb nálad, éjeknek Éje? Te vittél minket kisértésbe. Hiába rimánkodunk neked, Idő Torka: életet adsz te, megáldva, de átokra, nem létre, boldogságra, gyönyörök rétjére, minden gyűlölet kezdete, minden imádat vége, minden szent kizöldülés cédrusfája, éhségem éhsége, szomjam szorpjúsága. 5 Öldöklő' Nap, kék Fény-bogár odafenn, elégethetsz, újra-kiáltlak, istenem! Utánad dűlök, mint nagy szélben a fa: oda akarok borulni, árnyékom, oda: öledre, e titkos-lila, vad Bogáncsra, ellenségek Ellensége, odaadások odaadása. 6 Nekem a szerelem mindig száműzetés volt: husánggal vertél, édeni Kéz, de visszamenni: itthagyni a magányt, visszamenni Méhedig, nem-derengni tovább, több, mint amennyit tudnék én magam, te megtehetnéd, Világ-mag, gondosan, hogy visszazárnád magad, balsorsot-szülő, lehetnél, ki voltál: ős-férfi, ősi nő, egy s áldott csönd, egy s áldott semmi-hold, személytelen személy, keringő nincs-korong, 731
