Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
Ez történt, emiatt neveznek bennünket orgoványi banditáknak világszerte, és emiatt dicsőítenek bennünket a hazafias szónokok országszerte. A hazafias érzés rossz útra térése ez, ami miatt elfordulnak tőletek, tettesek - mint Faust mondja - a megdicsőültek, és borzadnak a ti kezeitektől a tiszta kezűek. Jaj nektek, mert az ötödik parancsolat nem tűr kivételt, és a keresztyén vallás alapítója - kinek neve most jelszóvá lett - azt mondja, hogy ha az igazságtok feljebb nem hág a farizeusok igazságánál: semmiképpen nem mehettek be a mennyországba! Hálát adok Istennek, hogy ebben a csúnya, hírhedt vállalkozásban nem vett részt, sőt nem is tudott róla gazdáink legnagyobb része. Csak az az 5-6, az emberségről, az isteni parancsról, meg tán szüleik intelméről megfeledkezett ifjú, kiket - mint a nyomozáson vallották - kecskeméti társaik kényszerítettek a „csúnya dologra”. Őket azonban már nem akarta felpiszkálni a bíróság, nehogy bemocskolódjon a nemes város szép neve... De rajtunk, rajtuk szárad a megbélyegző név! Ezért bosszankodom én, mikor a szónokok, mint Kelemen Kornél követjelölt januárban, vagy a fentebbi szónokok is piszkálgatják népem ifjaiban a dicsőségre vágyás parazsát, ami oly gyilkosán lobbant fel azokban a szomorú atrocitásokban, melyekkel még szerencsétlen nemzetünk ügyének is kárt tettünk a sorsunkat intéző hatalmasságoknál. De mialatt én ezt a kis kitérőt tettem, az ünneplés elérte tetőpontját; dik- ciózni többé senki nem mer, mivel a hozzá szükséges figyelmet - mint a gátat áttört árvizet - senki többé medribe visszaparancsolni nem bírta volna. Bozsoki János uramban talán még volt valami, de csak annyit bírt közrebocsátani belőle, hogy „Éljen Árpád vezér!” Most a hegedű és a klarinét lágy hangja terjed szanaszét: Isten, áldd meg a magyart... Maga a főhadnagy-uniformisban levő főszolgabíró ad jelt, és fegyelmezett felbuzdulással harsogja végig az örök szép imát: jó kedvvel, bőséggel... A jókedv nem is hiányzik nálunk, csak a bőség volna oly állandó! íme, a halvány Baski Boriska - Felföldi Dezső élete párja - kecsesen meghajtja magát a főbíró előtt. Ez koccintásnak értelmezi, de amaz szerényen megmagyarázza: - Táncra, főbíró úr, táncra! - És mintha sudár jegenye lejtene szellők dalára: andalognak szépen sokáig: és mozdulatait követve, mindig szembe járja párja, s amint fokonként a zene szilaj csárdásba átmenne, együtt feláll több víg legény, s ugrásba szökell; sok pár mozog, egyszerre mind; a véghetetlen labirintben ahány pár, annyiféle a tánc alakja s szeszélye; ennek kimért a mozgása, az csúszni látszik, mintha kérne, amaz tüzes szemmel szerető galambját űzi, mint az ölyv; a terem hosszában jobbra-balra imbolyog egy pár, mint gálya a csöndes tengeren. Ott egy ledér ölelni tárja keblét, s midőn rádőlne párja, csalfán kisiklik, s neveti, hogy a cserbenhagyott legény pirulva megfenyegeti! Ez csattogó sarkán dobol, az társa helyett más lányt rabol... De vajh miképp írhassam én le, ó nemzetem, szép táncaidat? Búsulni és vigadni, mint te, tud-e más nép? Ezt látni kell és érezni, mint a magyar szív érzi, mint érezhette hajdanán az a vendégség, melynek széles jókedvét vázolom.-----Á pril hónapban a környéken vagy nálunk a következő feljegyzésre méltó események történtek: 721
