Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
Első kétségkívül az, hogy a vegetáció 2-3 héttel előbb jár a szokottnál vagy mondjuk a rendesnél. Szent György-napra már kihányta a rozs a kalászát. Úgy hiszem, ezzel mindent elmondtam erről a rendkívül kedvező, meleg, kellemes áprilisi időjárásról. Ha jól emlékszem, e hó 4-én, húsvét első vasárnapján vittek keresztül a falun koporsóban, ponyvával letakarva egy ellopott s agyonvert zsidót. Gróf Móric, fülöpszállási származású gyerekkori ismerősöm volt. A fülöpszállási Jakabpusztákon - 1876, a felosztás óta már Kiskunfélegyházához tartozik - a íulöpi gazdák a felosztás után mind eladták járandóságukat (30 kilométernyi távolságból úgysem használhatták), csak az akkor még élő Gábor zsidó, vagyis Gróf Gábor módos gazdálkodó és kereskedő nem adta el mintegy 200 holdas birtokát, hanem megtartotta, s később érettségizett, tartalékos főhadnagy fiát odaköltöztette, aki azután gyönyörű, 40 holdas szőlőt telepített, s mintagazdálkodást folytatott rajta mind a mai napig, április elejéig, amikor is, mint hallottam, egy este zörgettek bezárt ajtaján. (Rendesen így történtek a zsidólopások.)- Ki az? - kérdezte Móric.- Csendőrség! - volt a válasz. Ajtót nyitott. A rövid kis szóváltásból a konyhában levő gazdasszonya (mert Móric agglegény volt) ezt a szót hallotta: - Van parancsa, hadnagy úr? Ezt a Móric mondotta. Majd kiment a konyhába, és tudatta gazdasszonyával: - Le vagyok tartóztatva. - És elvitték. Pár nap múlva a jakabpusztai templomtól nem messze egy barázdából ásták ki a holttestét. A feje szét volt verve. Orgoványon keresztül szállították haza Fülöpszállásra, a gazdasszonya ment a koporsós kocsi után a Móric fódeles hintójábán. Mondom, jól ösmertem, bár már évek óta nem találkoztam vele, de annyit tudok róla, hogy smucig, fösvény ember volt. Ha néha rágondoltam, mindig A régi jó táblabírákban szereplő pimasz árendás zsidó jutott eszembe, kit Jókai mesteri kézzel rajzolt meg. Úgy emlékszem, van egy Vilmos nevű testvére, kunszentmiklósi gazdag földbirtokos, egy sógora - tán Bauer -, szinte Kun- szentmiklóson ügyvéd. Fülöpszálláson csak egy testvére maradt, Gróf Lajos, egy igazi magyaros formájú és érzelmű zsidó; abban is megmutatta, hogy szakított fajtája tradícióival, hogy keresztyén tanítónőt vett feleségül, s születendő gyermekeit is átirattá a református keresztyén hitre, még apja életében, aki emiatt teljesen szakított is vele, s kitagadta. Most - hallom - ő is nagy rettegésben él. A nyomozás természetesen megindult a tettesek után, egy egész század csendőr és különítményes katona hajtotta fel Félegyháza környékét, a monostori és bugaci pusztákat. - Egy pár csavargót fogtunk, és nagyokat ittunk - mondta az orgoványi csendőrőrs egyik legénye, Herkó csendőr. Ugyancsak e hónapban, tán húsvét hetében pusztult el a fülöpszállási határban, a „hármasi” düllőben, 50 holdas szöllőjében, a remek svájci stílű villájában kint lakó, szinte agglegény jó gyerekkori pajtásom, a dúsgazag, de szintén rendkívül fösvény Kozári Péter nyugalmazott százados hadbíró. Az történt, hogy éjjel döngetni kezdték villája északi ablakait, ő pedig az országút felőli egyik ablakon kiugrott, s menekült az országút felé, ezen is, meg az átellenes szöllő kerítésén is áttörtetett, s itt találtak rá másnap reggel halva. 722
