Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
kitörni készülnek, s felszabadítóként várnak bennünket. Legyen minden magyar igazi magyar - vagy pusztuljon! Minden megbízható férfi lépjen be 18 éves korától az Ébredő' Magyarok Egyesületébe, aki pedig félelemből vagy két- kulacsoskodásból nem akar vagy nem mer, azt majd kényszeríteni fogja 25 botütéssel, s ha ez sem használna, majd megfenyítik másként. Két hét múlva újra kijön; az orgoványiakkal teljesen össze van forrva. Pár szóval megemlékezett Horthy fővezérről, akit a nemzetgyűlés a múlt héten választott meg a kormányzói méltóságra, s a beiktatási ünnepélyről, melyen megint szerepelt a cifraszűrös kecskeméti lovas bandérium, árvalányhajas, pörge kalapos, napsütött arcú pusztai magyarok. Patyolat ing, gyolcs gatya lobogott rajtuk. Az Andrássy úton a budapesti „nemzetközi elem” úgy bámulta őket, mint valami ősvilági lényeket, s inkább borzadva néztek rájok, mint örömmel. Hetekig törték a fejüket a honatyák, míg megállapították az új kormányzói méltóság jogait és kötelmeit, már előre megkötözve a gazda kezeit... Azonban Horthy atyánk a kardjára csapott, s apertén kimondta: - Nem engedem megkötözni magamat. Mialatt beszélt - mármint Héjjas, kit most Kecskeméten „Rettenetes Iván”-nak neveznek a zsidók -, az arcokat figyeltem. Úgy csüngtek rajta, ahogy az apostolok csügghettek Jézuson, vagy mint a nyugtalan vizsla az indulni készülő vadász arcán. Egyetlen szó, és emberek tűnnek el ismét, mint a múlt év őszén - a románok kivonulása után - Kecskemétről és vidékéről százával. Vagy mint a múlt hetekben ahogyan eltűnt Somogyi Béla és Bacsó Béla, a munkáslázító Népszava szerkesztői, és negyednapra a Dunából halászták ki holttetemüket Dunakeszinél, szemük kiszúrva, orrcsontjuk betörve, fejük átlőve, hasuk átszurkálva. Csuklójukon azonban rajta volt az óra... Micsoda izgalomra adott ez megint okot! Hisz maga Lord George Clark, a teljhatalommal hozzánk küldött angol politikus garantálta a két férfi életét. Mit fog most csinálni a pesti munkásság? Az éhes és dühös vasasok százezrei? Csakhogy meg vannak ám rakva a pesti kaszárnyák katonával, nem vasasokkal és rezesekkel, hanem Vas megyei és Kecskemét környéki magyarokkal, kik Horthyra úgy néznek, mint Istenre, Héjjas Ivánra meg mint Krisztusra! Kik egy füttyentésre a kommunistának még az írmagját is kiirtanák a világból! Micsoda impozáns temetést rendeztek a munkások, vasasok, csákányos bányászok a két lázító szerkesztőnek, micsoda apparátus indult meg, Huszár miniszterelnök meg a belügyminiszter biztos eredményt garantált a katonai és polgári rendőrségi nyomozásnak a titokzatos autó után, melyre a kávéházból este 9-kor kilépő két szerkesztőt felráncigálták, és elrobogtak velük a külső Váci út felé... Egyenesen nekihajtottak a vámsorompónak... Az őr rájuk is lőtt, s két katonaruhás alak le is szállott, s visszalépkedve azt mondták a lelkiismeretes őrnek, hogy ők most ,hivatalos dologban járnak”... A sorompóőr golyói által megrongált fódeles autót másnap műhelybe vitte csináltatni egy tiszthelyettes katona. Kiderült, hogy a fódeles autó katonai gépkocsi volt, s a „dolog” elvégzése után nem Budapestnek, hanem lefelé, a Nagy-Alföldnek vette útját. íme, bizonyság Isten előtt, hogy a különítmény ölte meg őket. Azt hitték a kishitűek, még Orgoványon is, hogy Héjjas Iván pár nap múlva lógni fog. Csakugyan, mintha fensőbb akaratra történne: a 714
