Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
Baski Imre temetéséről jövő Baski Gyulát és Felföldi Gyulát, a Héjjas-különít- mény legagilisebb tagjait a Temetői úton valami Páhiból ide vezényelt szakasz letartóztatta, s már vitte is Páhi felé — de az új csendőrparancsnok, Nagy József, erélyes fellépésével kiszabadította őket. Március 14. Vasárnap. Holnap, hétfőn lesz ugyan 72. évfordulója a nagy emlékezetű 1848. március 15-ének, de azért mint délelőtti első ünnepen, egy kis alkalmi imát és beszédet tartottam a templomban. Ezékiel próféta nagyszerű látomásáról beszéltem, a csontokkal megrakott mezőről és a széjjelszórt holttetemekről. Épp így van most széttépve szegény hazánk, és széjjelszórva a magyarság, de hisszük, hogy ezek is - mint az Ezékiel által látottak - egybemennek még, inak, azaz erő rakódik rájuk, és az Úr lelkének hatalmas munkája által talpra állanak és élnek. „Az én lelkemet adom beléjük” - mondá az Úr. Igenis, hogy új élet, felépülés csak az Úr lelke által volna lehetséges, ha azzal a lélekkel megtelnének mindenek. Istenfélelemmel, emberszeretettel, megbocsátó érzülettel, önzetlenséggel, áldozatkészséggel. Csakhogy kisebb gondja is nagyobb ennél most a magyar népnek, mint hogy ilyenekre hallgasson. A háború, az önzés, az irigység meg a bosszú - ezek a nemtelen indulatok tönkretették a nép anélkül is szegényes lelkivilágát teljesen. Nemigen törődik most a magyar azzal, hogy a másik él-e vagy éhen hal. Az áruuzsorát semmiféle hatalom nem képes megfékezni. Most például egy liter tej már 7-10 korona. Tóth Imre gazda - kinek Ambrus és Imre fia meg a sógora, Nagy Juhász Pista főkolompos volt a kiderített novemberi gyilkosságokban és rablásokban; ők hozták el az izsáki három zsidót a több mint 100 000 koronával együtt, és ők aggatták fel az áldozatokat a tolvajosi fákra, dobták bele tetemüket a velük előre megásatott gödörbe - igen, Tóth Imre gazda a múlt héten 2000 koronáért lett volna hajlandó adni a rozs métermázsáját. Az igaz, hogy a szegény ember is ehhez tartja magát, a napszám meg napi 100 korona. Sőt Gyarmathy István a múlt héten éntőlem 120 koronát meg napi kosztot kért volna - ha megadom! Gyönyörű két jelszó: a keresztény és nemzeti erény jelszava alatt indult meg a nemzet felépítésének nagy munkája. Az előbbin természetesen azt kellene érteni, hogy teljék meg minden ember krisztusi erényekkel, szeretettel, alázatossággal, békés, megbocsátó érzülettel, önzetlenséggel, áldozatkészséggel. Azonban kevesen értelmezik így, a nép meg éppen hogy azt érti rajta, hogy „üsd a zsidót”. Megunt hely most a templom. Gazdáink éppen nem jönnek be, csak a szegényebb osztály jámborabb része. Mint a pacsirtaszó, ahogyan elvész a viharban, éppoly süket most a nép a krisztusi igazságokra. Meg vannak a szívek keményedve, nem a szelíd krisztusi igék izgatják, hanem nagy reakciók; a bosszúállás meg a vér látása, szertelenség, szilaj mulatság, vad erények. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Isten előtt nincs se zsidó, se görög, hanem mind becses, aki törvényfélő és igazságot cselekszik. Ki hallgat most erre? Nevetség! A januárban 8 hétre a főváros fékentartására felvitt, azóta már részben hazabocsátott katonák - egyikük-másikuk még a katonaköteles kort sem érte el: micsoda példa! - széltében-hosszában beszélik, hogy mit láttak a kelenföldi kaszárnya 3. vadászzászlóaljánál eltöltött heteik alatt. Naponként hurcolták 715
