Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vígh Károly: Egy igaz ember életútja
nak, Jócsik Lajosnak és Matolcsy Mátyásnak, míg a politikusok közül elsősorban Bajcsy-Zsilinszky Endrének. Külön lapra kívánkozik, hogy Futó Dezső Szabó Pálnak reá gyakorolt hatásáról ír, aki földrajzilag is közel lakott hozzá: Biharugrán. Aróla emlékező írásból („Szabó Pál hatása”) kiderül, hogy Futó először Bajcsy-Zsislinszky lapjaiban: az Előőrsben és a Szabadságban találkozott Szabó Pál írásaival. És ahogy írja: „Szabó Pál nyert meg engem Bajcsy-Zsilinszky Endre örök hívének és a Független Kisgazdapárt katonájának is.” Újságírói pályája 1938-ban kezdődött a Makói Független Újságban, ahol Csorba János volt a főszerkesztő, Budapest háború utáni főpolgármestere. Futó Dezsőnek már korai írásai is realista képet nyújtanak a korabeli viszonyokról, mert - mint utólag megjegyzi - „nem volt olyan falu Arad-Csanád- Torontál egyesített vármegyében, ahol ne fordultam volna meg”. A Független Kisgazdapárt soraiba Eckhardt Tibor, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Bajcsy-Zsilinszky, Kovács Béla és Varga Béla befolyása révén került. Ok voltak azok a vezéregyéniségek, akik meghatározták politikai életútját. Közülük Bajcsy-Zsilinszkyről ezt a jellemzést olvashatjuk könyvében: „O a piedesztálon állott. Felnéztem rá! Imponált bátorságával, szókimondásával, németellenességével. Az utolsó kuruckapitányok közé tartozott, kinek seregében is megtiszteltetés volt lenni. Az én korosztályomból sokan voltunk tisztelői és nagy örömünkre szolgált, mikor belépett a Kisgazdapártba.” Ha majd valaki életrajzot ír Futó Dezsőről, azért is kell fontos fejezetet szentelnie lapszerkesztői tevékenységének, mert a sorsa úgy hozta, hogy háromízben is oda került neve a Kis Újság élére. Először 1943-ban, amikor még Dessewífy Gyula volt a főszerkesztő, majd ezt követően a háború után, 1945 tavaszán, akkor már mint nemzetgyűlési képviselő írta bátor hangú cikkeit a lapba. Végül pedig harmadszor 1956-ban, a forradalom napjaiban bízták rá a Kis Újság szerkesztését. Jellemző módon említi meg visszaemlékezésében, hogy az 1945 utáni rendszer törvénytelenségeiről írt és kiszedett - de meg nem jelent, mert kicenzurázott - cikkeiből kötetre valót látott az AVH- nál! Egyébként az 1945 utáni politikai életben a legbátrabb hangot Futó Dezső ütötte meg a sajtóban és a parlamentben egyaránt. Mert ahogy hangsúlyozta: „Ha 1945 előtt bátorságom volt szembenézni a diktatúrákkal, miért ne lett volna 1945 után?” Parlamenti felszólalásaiban, interpellációiban emberek kisemmizéséről, megkínzásáról, jogtalan bebörtönzéséről ejtett szót. És ha kellett, akkor a miniszterelnökhöz fordult panaszával. így járt el a Dálnoki Miklós Bélához 1945. május 18-i levelében is, amikor a felháborító gyömrői tömeggyilkosság ügyében kért vizsgálatot, ahol is a Rajk-Zöld-féle rendőrség 15 embert gyilkolt meg. Mivel az orosz cenzúra cikkét erről e témáról nem engedte megjelentetni, a miniszterelnökhöz fordult. De volt szentesi ügy, magyarhomorogi esemény is, amelyekről Futó Dezső szintén interpellált. És mindezek után Futó Dezső nemeslelkűségére jellemző, hogy 1956. október 8-án a Hétfői Hírlap-ban nekrológot ír Rajk László temetésével kapcsolatban, amelyben - többek között - a következőket olvashatjuk: „Egy csokor mezei virágot teszek le a sírodra Rajk László, aki nem voltam sem elvtársad, sem fegyvertársad, de még barátod sem. Politikai ellenfeled voltam, amíg éltél... Éppen a Te sírodnál kell elítélni minden erőszakot, parancsuralmat, s 664
