Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Zoltán András: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai

H. Tóth Imre: A magyar és szláv együttélés kérdései a Kárpát-medencében:1 Bibliotheca

slavica Savariensis III. Szombathely, 1966. 213-218.

II. Az egyes pontokhoz:

I. A szövegben idézett műveken kívül 1. még: Hadrovics László: A magyar nyelv kelet-középeurópai szellemi rokonsága: Nyelvünk a Duna-tájon. Szerk. Balázs János. Bp., 1989, 7-46.

2. A szláv-magyar nyelvi kapcsolatok kutatásának úttörőiről 1. Gáldi László: Sur quelques

pionniers des rapprochements étymologiques slavo-hongrois: Studia Slavica 1 (Bp., 1955), 5-28, Uő: De Gyermathi a Miklosich, Un chapitre de lliistoire des recherches étymologiques slavo-hongroises: Studia Slavica 2 (Bp., 1956), 289-329. Franz Miklosich jelentó'ségéról 1. Zoltán András: Die Bedeutunk von Franz Miklosich fur die ungarische Sprachwissenschaft: Miklosicev zbornik, Ljubljana, 1992, 411-413. A magyar szlavisztika történetéről 1. Kniezsa István: A magyar szlavisztika problémái és feladatai: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 12 (Bp., 1958) 69-90. [=VálÚr. 17-37.]; Kiss Lajos: Melich János. Bp., 1995, Uó': Kniezsa István. Bp., 1968 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 123. sz.), Uő: Kniezsa István. Bp., 1994.

3. A nyelvészekéhez hasonló vélemények olvashatók történészeknél is, vö. pl. Hóman BálintSzekfű Gyula: Magyar történet I. Bp., 21935, 76-79. Györffy György viszont már lehetségesnek tartja, hogy „bizonyos tekintetben önálló „dunai szlovén” nyelvjárás is kialakulhatott, amely csak a magyar nyelv szláv elemeiben él tovább” (Magyarország története 1/1. Bp., 1984, 638).

4. A balti és a szláv viszonyára vonatkozóan V. N. Toporov és V. V. Martynov felfogását

követjük, 1. pl. V. N. Toporov, K rekonstrukcii drevnejSego sostojanija praslavjans- kogo: Slayjanskoe jazykoznanie, X Meidurarodnyj s"ezd slavistov. Moskva, 1988, 264- 292, V. V. Martynov: Praslayjanskij jazyk i ego mesto v zapadno-baltijskom dialekt- nom kontinuume. Minsk, 1988. A nyűt szótagúság lehetségs okairól 1. V. N. Cekman, Issledovanija po istoriéeskoj fonetike praslavjanskogo jazyka. Minsk, 1979. A szlávok széttelepüléséról és a késői ősszláv dialektusokról 1. V. V. Ivanov, Dialektnye ölenenija slayjanskoj jazykovoj obscnosti i edinstvo drevnego slayjanskogo jazykovogo mira (v syjazi s problemom étniőeskogo samosoznanija): Razvitie etniéeskogo samosoznanija slavjanskich narodov v épochu rannego Srednevekovja. Otv. red. V. D. Koroljuk. Moskva, 1982. A szláv összehasonlító hangtani kézikönyvek közül különösen a következő munkákat ajánljuk: S. B. Bernátejn, Oőerk sravnitel’noj grammatiki slavjanskich jazykov. Moskva, 1961, G. Y. Shevelov, APrehistory of Slavic.The Historical Phonology of Common Slavic. Heidelberg, 1964, Zdzislaw Stieber, Zarys gramatyki porównawczej jezyków slowianskich, Fonológia. Warszawa, 1969; Számos vitatott kérdés kritikai ismertetését 1. Henrik Birnbaum: Common Slavic, Progress and Problems in its Reconstruction. Columbus (Ohio), 1979 (Megjelent oroszul is: Chehrik Birnbaum, Praslayjanskij jazyk, Dostizenija i problemy v ego rekonstrukcii. Moskva, 1987).

5 A szláv szubsztrátum jelentőségéről 1. Jevgenij A. Chelimskij: Venger skij jazyk kak istoö- nik dija praslayjanskoj rekonstrukcii i rekonstrukcii slayjanskogo jazyka Pannonii: Slayjanskoe jazykoznanie, X MeMunarodnyj s”ezd slavistov. Moskva,1988, 347-368. Apannóniai szláv rekonstruálását illetően az ő felfogását követjük azzal az eltéréssel, hogy emellett léteznie kellett egy bolgárszláv vonásokat mutató nyelvjárásnak is, vö. Kniezsa István: Zur Geschichte der Jugoslawismen im Mittelslowakischen: Etudes Slaves et Roumaines 1 (Bp., 1948), 139-147) [=VálÚr. 142-150], Uő: A honfoglalás

647