Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Zoltán András: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai
ZOLTÁN ANDRÁS A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai 1. A mai magyar szókincs legnagyobb tömegű idegen eredetű elemét szláv jövevényszavaink képezik. Az ÉrtSz. és a SzófSz. statisztikai feldolgozása azt mutatja, hogy tűszókincsünk 9,36 százaléka szláv eredetű, ami több mint kétszerese török eredetű (4,59%), csaknem kétszerese német eredetű (5, 43%) és megközelíti finnugor eredetű (10, 10%) tőszavaink arányát (Papp Ferenc 1967, 52, 2. táblázat). Mivel a szláv eredetű tőszavak többsége meglehetősen régóta használatos nyelvünkben, egy-egy szláv eredetű tőszó származékaival és összetételeivel együtt többnyire népes szócsaládot alkot, pl. tiszt: tisztel, tiszteleg, tisztelendő, tisztelet, tiszteletadás, tiszteletdíj, tiszteletes, tiszteletkor, tiszteletlen, tiszteletlenség, tiszteletpéldány, tiszteletreméltó, tiszteletteljes, tisztelettudó, tisztelgés, tisztelő, tiszteltet, tisztes, tisztesség, tisztességérzet, tisztességes, tisztességtelen, tisztességtudó, tiszthelyettes, tiszti, tisztikar, tisztiorvos, tisztiszolga, tisztjelölt, tisztképző, tisztség, tisztségviselő, tiszttartó, tisztújítás, tisztviselő stb., hogy csak a tiszt- kezdetű származékokat idézzük az ÉKSz-ből, eltekintve az altiszt, katonatiszt, megtisztel, istentisztelet típusú származékok és összetételek egybegyűjtésétől, ahol a tiszt nem szókezdő helyzetben áll. Hasonlóan népes szócsalád alapját képezik például a barát, kormány, család, ruha, drága, dolog, munka, csinál, szabad és sok más régi szláv jövevényszavunk. A szláv eredetű szótövek igen gyakoriak tulajdonneveink körében is. Mivel számos foglalkozás-, méltóság- és népnévből később családnév lett, márpedig ezek között sok a szláv eredetű vagy szláv tőből magyar képzővel alkotott szó, ezért leggyakoribb családneveink jelentős része szláv szótövet tartalmaz: Kovács, Asztalos, Mészáros /Mensáros, Bodnár, Kádár, Molnár, Takács, Császár, Király, Német(h), Horvát(h), Oláh, Olasz, Görög, Szász, Lengyel stb. A keresztnevek közül a névstatisztikák előkelő helyén szerepel a szláv eredetű László és a szláv közvetítésű Miklós. Helyneveink közül is igen sok tartalmaz szláv szótövet vagy azért mert helynévként készen vettük át a szlávból (Csongrád, Nógrád, Visegrád, Szeleste, Balaton, Rába, Rábca, Répce stb.), vagy azért, mert köznévként vagy személynévként korábban már meghonosodott szláv elemekéből magyar névadással keletkeztek (Szombathely, Nagy szombat, Dunaszerdahely, Bakonyszentkirály, Bakony- szentlászló, Pest stb.). A szláv eredetű szótöveknek a magyarban tehát a megterheltségük, igénybevételük is igen magas, szókincsünk jellegzetes és nélkülözhetetlen részét képezik, legtöbbjük olyannyira szervesen beilleszkedett nyelvünk rendszerébe, hogy idegen eredetük nemcsak hogy nem 634
