Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
ban ekkor már csak a láthatóan tömegárúként termelt, szinte mindig szegmentjeire törött, rosszabb minőségű, kék, sárga, fehér, zöld színű rúdgyön- gyöket fűzték a nyakláncba, a gyűrűk közül pedig már csak az ovális pajzsos fejűre szélesedett ún. blucinai típusú lemezgyűrű maradt a viseletben. Gyakori jelenség, hogy a fülkarikák, fejékszerek gyakran nem a viseleti helyén, hanem az öv táján, ritkábban a felkarnál és mellkason, vagy a két láb között, sőt a láb végében tűnnek fel. Több jel is arra utal, hogy valami tarsolyszerűségben tartották őket, de néha a szalagba fűzött viseletnek megfelelő helyzetben, füzérszerűen bukkantak rájuk, mintha az egész fejdíszt, s nemcsak annak fémdíszeit tették volna külön is még be a sírba. Ennek a temetkezési szokásnak az elterjedési területe feltűnően egybeesik a késő avar ka- ganátus nyugati felével, az előzmények valószínűleg oda nyúlnak vissza. S valóban meg is található ez a sajátos „ékszerviselet” több avar kor végi zalai temetőben, Söjtör, Kehida, Zalakomár női sírjaiban, a fegyveres férfisírok egyik jellegzetes melléklete pedig Zalakomárban a lábhoz helyezett gyöngysor volt. A szokás részletesebb ásatási megfigyelésekkel valószínűleg más korabeli temetőkben is kimutatható lesz majd területünkön. A szőlőfürtcsüngős fülkarikák leggazdagabb választékát a morva fejedelemség temetkezései kínálják, de gyakoriak a vele szomszédos területeken is. Nem véletlen tehát, hogy typokronológiájukat elsőnek e terület kutatói készítették el. A kétoldalas szőlőfürtös fülkarika típusával behatóbban is foglalkozott Borivoj Dostál. Véleménye szerint ez az ékszer a Morava völgyében főleg a nagy települési centrumok, Staré Mesto, Mikulcice, Breclav-Pohansko stb. körzeteiben fordulnak elő, míg a Cseh-medencében és a Dunától északra eső Kisalfóldön már ritkábbak, az e vidéktől északra és délre eső területekre pedig még kevésbé jellemzőek (Wartmanstetten, Zalavár, Ptuj, Trilj); mint kereskedelmi áruk, a Borostyánét közvetítésével juthattak el oda. Úgy vélte tehát, hogy ez az ékszer a morva fejedelemség egy jellegzetes ékszere volt. Míg a Kárpátoktól északra továbbra is szórványos ennek az ékszernek az előfordulása, azaz lehetséges, hogy morva földről érkező import volt, déli irányban, Pannónia területén jelentősen megváltozott a helyzet Dostál anyaggyűjtése óta, s megnőtt a számuk a dalmát tengerparton is. Ha ezekhez hozzászámítjuk még az ugyanitt megszaporodott bonyolultabb kivitelű változatokat is, akkor újragondolandó, megalapozottan beszélünk-e még mindig csak kereskedelmi kapcsolatról? Mind Pannóniában, mind Dalmáciában - Morvaországhoz hasonlóan - a közigazgatási központokban és közvetlen környékükön sűrűsödtek ezek az ékszerek. Úgy látszik tehát, többről és másról van itt szó, mint puszta kereskedelmi kapcsolatokról: sokkal inkább az ezekben a központokban koncentrálódó, ugyanazon társadalmi réteg azonos igényei szerint készített ékszerek ezek, mint egyszerű kereskedelmi áruk. Az egész keleti frank birodalom keleti peremterületén létrejött kora feudális társadalmak egy irányba haladó, azonos fejlődési folyamatainak, az azonos szerveződési elveket követő társadalmi átrendeződésnek egyik vetülete ez a teljes keleti területsávra kiterjedő azonos ékszerviselési ízlés. De hasonlóképpen szólhatnánk az azonos elvek szerint épített, frank mintát követő nemesi udvarházakról, curtisokról és templomokról (ld. pl. Breclav-Pohansko és Zalaszabar-Borjúállás sziget udvarházait) vagy az asztali díszkerámia fentebb már részletesebben elemzett 628
