Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
azonosságairól, és a többi kisebb-nagyobb szokásbeli, viseleti párhuzamosságról. Ez a típusú régészeti emlékanyag tehát sokkal inkább bizonyos, a közigazgatási központok körül koncentrálódó társadalmi réteg(ek) hagyatéka volt, mint egyes etnikumok elterjedésének, vagy a köztük lévő' kereskedelmi kapcsolatoknak a bizonytékai. Összefoglalás A 9. századi Kárpát-medence régészeti emlékanyagának néhol talán túl részletezőnek tűnő leírásával - pedig még nem is beszéltünk a régészeti kutatás olyan fontos további területeiről, mint a települési, étkezési szokások, hitvilági változások - az avar kor végi és a Karoling kori időszak viseleti és temetkezési szokásainak elemzésével azt kíséreltem meg bemutatni, hogy, ha a környező országokhoz képest jelentős fáziskéséssel is, de a magyar régészeti kutatás is jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy az oly sokáig a ködös ismeretlenségbe burkolózott 9. század kulturális kötődéseiről mára valami fogalmat mégis alkothatunk. Ehhez első lépésként a történeti források újraelemzésével azt a kérdést kellett tisztázni, hogy az avarság továbbélésének volt-e realitása. A pozitív válasz után már tudatosan lehetett arra törekedni, hogy a legkézenfekvőbb módon magának az avarságnak a régészeti hagyatékából válasszuk ki annak 9. századi rétegét, amit - leginkább óvatosságból - addig a 8. századra kelteztek. Ezek után az írott és régészeti források alapján egyaránt nagy bizonyossággal állítható, hogy a Kárpát-medence 9. századi népessége lényegében változatlan összetételben azonos volt azzal, amely egy évszázaddal korábban az avar kaganátus, mint politikai formáció alaplakosságát alkotta. Az avarság jelentős vérveszteség nélkül élte túl a 8. század végi, 9. század eleji hatalmi átrendeződést a Kárpát-medencében. Következésképpen nem vonható egyenlőségjel - mint szinte máig teszik - az avarságnak az írásos forrásokból való eltűnése és az avarságnak, mint népnek, ennek a sokgyökerű, soknyelvű, a különböző türk- és mongol nyelvű (s ilyen módon talán még magyar) néptöredék mellett a kárpát-medencei szlávokat is magába foglaló konglomerátumnak a megszűnése között. A régészeti analízis révén világossá vált, hogy a 8. század végi, 9. század eleji politikai, hatalmi átrendeződés jelentősen befolyásolta az avarság kulturális hagyatékát is, a kényszer szülte helyzetben számos új tárgyforma jelent meg, amire már érezhetően hatott a Karoling birodalom anyagi műveltsége. Az átalakulások apró rezdüléseit is érzékelő mikroelemzések lépésről- lépésre haladva mutatták be azt a változást és átalakulási folyamatot, amelynek végpontjánál, a 9. század közepére egységesült új műveltségi formációban a kiinduló gyökerek már alig-alig voltak felismerhetők. Az átalakult kultúrájú, megváltozott nevű, történelmi viharokat átélt néptömeg alkotta a bázisát a peremterületeken létesült új fejedelemségek mellett a központi részek Karoling provinciájának is. Mivel kulturálisan szinte változatlan maradt, sokkal nehezebben határozható meg a Nagyalföld 9. századi lelethorizontja. De nemcsak a régészeti, az írásos források is hallgatásba burkolóznak. Mégis nagy a valószínűsége (márcsak formális logikai alapon is) 629
