Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
Elterjedésének legészakibb pontja Esztergom-Hévíz, ahol házépítéskor találtak egy szintén ezüst berakásos tüskéjű sarkantyút. Csatos szíjbefogós sarkantyúk még kedveltebbek voltak a dalmát tengerpart óhorvát férfiviseletében - a legdíszesebb példányoktól az egészen egyszerű kivitelűig széles skálát mutatva. Ez alapján úgy gondolhatnánk, hogy talán Pannóniába is onnan kerültek el. Ez a korai Karoling sarkantyútípus azonban a birodalomnak nemcsak a keleti, délkeleti perifériáján, de az északi, északnyugatin is több esetben sírba került. Ezek az eló'fordulások arra figyelmeztetnek, hogy nem szükségszerű csak egy irányba, a dalmáciai koncentrálódás irányába figyelni, hiszen az anglo-karoling stílushorizont Rajna menti műhelyeiből óhorvát közvetítés nélkül is eljuthattak Pannóniába. Vita tárgya a csatos szíjbefogós, gyakran madáralakú szijvéges sarkantyúk keltezése. A nézetkülönbségek oka az, hogy Biskupija-Crkvina több sarkantyús sírjában V. Konstantinos Kopronymos (kb. 760-775) syrakusai verdéből kikerült verdefényes arany solidusa feküdt. Ezért többen is a 8. század utolsó harmadára, a 9. század elejére keltezték e sarkantyúkat, míg mások a tényleges leletösszefüggések rendszerére figyelve kétségbe vonták ezt, és legfeljebb „durva terminus post quem”-ként fogadták el a pénzek datáló értékét. A mosaburg/zalavári és a Pannóniái példák inkább ez utóbbi nézetet erősítik: itt Pribina megtelepedése, azaz a 840 utáni időszak, a 9. század második harmada, közepe lehet a sarkantyúk megjelenésének időpontja. A sarkantyúk másik típusa, a szegecselt, lemezes szíjbefogós sarkantyúk Pannóniában és Dalmáciában csak ritkán kerültek sírba (feltűnő módon még Mosaburg-Zalaváron is), a Dunától északra, a morva fejedelemség területéről ellenben nagy számban és igen változatos megjelenési formában ismertek, különösen a nagy településagglomerációk körzetében. A stiluskritikai vizsgálatok alapján a pannóniai és déli példányok mégsem a morváktól, hanem a Karoling birodalom belsejében működő műhelyekből kerülhettek feltehetően idegen származású tulajdonosaikhoz. Mind a csatos felerősítésű, mind a lemezes szíjbefogós sarkantyúk sporadikus Pannóniai előfordulása a helyi alapnépesség keleti lovasnomád tradiciók által meghatározott lovaglópraxisával függhet, melyben a sarkantyúnak semmiféle gyakorlati feladata nincs. Ezzel is magyarázható, hogy a sarkantyú nem tudott ezen a területen meggyökerezni. Érdekes fejlemény a Karoling provinciák területén, hogy a 9. század második felében már nem, vagy csak egészen kivételesen tettek vágó, szúró fegyvert a sírba (nyílhegyeket és scramasax méretű vaskéseket azonban igen). Ézzel szemben a Dunától északra, a morva fejedelemség területén ez a szokás mindvégig megmaradt, és eléggé rendszeresen gyakorolták a század végéig, 10. század elején is. Női viselet Az avar kor végén született ékszerek közül, mint azt ott részletesen elemeztem, több is használatban maradt a 9. század második felében, legfeljebb a területi elterjedés intenzitása változott meg. A század második felében egy jelentősebb változás mégis regisztrálható: a fej ékszerei közül a szőlőfürt- csüngős fülkarikák nagy népszerűségnek kezdtek örvendeni, s igen változatos formában is kivitelben kezdtek feltűnni a viseletben. A gyöngyök közül azon627
