Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében
mal közvetlenebb kapcsolatban álltak (Pannónia, Felsó' Dunavölgy, Keleti Alpokvidék), a morva fejedelemségben szinte egyáltalán nem bukkant fel. Csak az Felső-Dunavölgy területére lokalizálható, többnyire felnőtt nők sírjába tett késtípus a keskeny, rövid pengéjű, esztergált koncentrikus körökkel, néha geometrikus motívumokkal díszített, több szegeccsel felerősített, hosszú agancsnyelű vaskés. A kések helyzete alapján háromféle viseleti mód rekonstruálható: (1) csak a férfisírokban volt vaskés a combcsontok oldalán, azaz az övről alácsüngő tokba helyezve hordhatták őket. (2) A medencelapátokon ill. a medencelapát és az alkarcsontok között került elő mind férfi, mind női sírokban a kések másik csoportja. Ezeket vsz. közvetlenül az övhöz erősített hüvelyben tartották. (3) Gyakrabban női, mint férfisírokban található a vaskés a könyök belső oldalánál, vagy a felső kar és a bordák között, ami arra utal, hogy ebben az esetben a felső ruházathoz erősíthették a tokot, vagy azon alakíthattak ki erre a célra egy zsebet. Tomka Péter a Duna két parti Kisalföld avar kori kés- mellékletes sírjait elemezve megállapította, hogy míg a korai avar korban mind a férfi, mind a női sírokban a bal oldali késviselet dominált, ez a késő avar korra megváltozott, s a férfi sírokban egyre gyakoribbá vált a jobb oldali viselet, míg a női sírokban továbbra is a bal oldalon maradt a vaskés. A 9. századi kisalföldi, Pannóniái és felső-dunavölgyi temetőkben a viselet helye újra változott: a férfiak visszatértek a bal oldali viselethez. Jellemző ugyanakkor, hogy azokban a temetőkben, amelyekben a 10. században, a magyar honfoglalás után tovább is temetkeztek, ismét változott a késviselet: jelentősebbé vált mindkét nemnél a jobb oldali viselet. A késsel eltemetettek aránya az összes sírhoz képest ugyancsak változott: míg korábban temetőnként váltakozva 30-60% közötti a késmellékletes sírok száma, a Karoling kori temetőkben az átlagérték 20-30%, a zalavári templom körüli sírokban pedig még kisebb, alig néhány százalék, ami nyilvánvalan a keresztény temetési előrások betartásának következménye. Az elhunyt neme, életkora és a késmelléklet adása közötti összefüggést vizsgálva megállapítható, hogy míg a Pannóniái Karoling-kori temetőkben ritkán tettek gyermek sírjába kést, akkor is legalább már inf. II életkornak kellett lenni, a felső-dunavölgyi temetőkben gyakori volt a gyermekeknél, köztük nem ritkán az inf. I életkorúaknái is a késmelléklet. A felnőtt korúaknái azonban az egész régióban az idősebbek sírjaiban dominált a kés mellékletül adása. A kések mérete és az elhunyt neme közötti összefüggés ugyancsak mutat bizonyos regionális különbségeket. Míg a Dunántúlon és a Felső-Dunavölgy- ben a nők kisebb, a férfiak nagyobb késeket használtak, a kisalföldi temetőkben a 9. században is nagyjából egyformán kis méretűek a kések mind a nők, mind pedig a férfiak sírjaiban. Itt tehát, úgy látszik, a 9. században is tovább őrizték az avar hagyományokat. A sarló mint a halott rontással szembeni védelmezésének eszköze, a vasbabona tárgya a késő avar kortól jelent meg a Kárpát-medence sírjaiban, s jellemző lelet még a 9. század első felében is, később azonban ugyanazt a folyamatot figyelhetjük meg, mint a vaspántos favödröknél. A Karoling időszakból a Felső-Dunavölgy és a Dunántúl területéről már csak néhány sír tartalmazott sarlót, s a dalmát tengerparton is ritka. Ezzel szemben a morva fejedelemség területén a 9. század második felében is gyakori, főként fegyveres 624
