Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében

lyeket, s hozott változást a divat tárgyiasult elemeiben is. Ezért viseletűkkel a nyugati országrészen egyre fogyó számban, de egészen a 9. század első harmadának végéig számolni lehet, míg a keleti országrészben talán ennek divatja is hosszabb életű maradt.

Az új elemek közül a kereszt alakú, öntött bronz fibulák (ruhakapcsoló tűk) a 9. század elején, mint a korai térítés első emlékei jelentek meg a kaganátus nyugati, délnyugati határszélein (Auhof, Krungl, Nin-Zdrijac). Párhuzamaik ugyanebben az időben szász és fríz földön terjedtek el. Igaz, csak kevés példányuk ismert, kronológiai értékük azonban nagy, mivel többnyire gazdagon feldíszített nők sírjainak mellékletei, a leletösszefuggések alapján való keltezésnek tehát fontos alappillérei. Ugyanezt mondhatjuk el a karantán szlávok, s elvétve a morvák között szórványosam megjelenő madár (galamb) alakú, öntött bronz íibulákról.

A vas alapú, préselt aranyozott rézlemezzel és üvegberakással díszített fibulák a Felső-Dunavölgyben és a Morva-medencében terjedtek el a 9. század első harmadának végétől. Lehetnek négyszögletes, korong és félhold alakúak, díszítésük pedig geometrikus, emberfej (szent mellképe?) növényi motívum (palmetta) és guggoló griff ill. forgóba szerkesztett lófejek. A növényi és állati motívumok különösen érdekesek, mert közvetlen párhuzamaik bronzból öntött késő avar vereteken találhatók meg. Míg tehát maga a tárgytípus, a ruhakapcsoló tű nyugati eredetű, az alkalmazott motívumkincs jórészt avar. Mivel pedig a 8. század végén, 9. század elején avar műhelyekben készültek azok az aranyozott réz és ezüstlemez-borítású vas lószerszámdíszek, falerák, amelyek még az egész kaganátusban elterjedtek, nagyon valószínű, hogy ezeket a írbulákat ugyanazok az avar ötvösök készítették egy, már az új igényekhez alkalmazkodó, regionális, a Felső-Duna völgyre kisugárzó műhelyben.

Az Oriens egyes vidékein, a Morva-medencében, Alsó-Ausztria és Pannónia területén, főként a gyermekek körében kezdett elterjedni egy, a bal vállon tömör üveg-, ólom-, vagy bronz lemezgombbal záródó felső ruha (ing?) viseleté. Más térségekben, mint a Kelet-Alpokvidéken és a Felső-Dunavölgyben, továbbá a dalmát tengerpart vidékén ugyanakkor teljesen hiányzott, s később, a 9. század közepétől, második felétől sem terjedt el, amikor pedig ez a viselet, főként a morva szlávok körében, a nők és asszonyok körében nagy népszerűségre jutott. A gombok feltűnése, eredete máig sem megnyugtatóan tisztázott. Néhány avar kor végi női sírban már jelentek meg lemezgombok, s ekkortájt tűntek fel az Al-Dunánál és a kazár birodalomban (szaltovói kultúra) is. Lehet tehát, hogy ezek ösztönző hatása is közrejátszott a viselet kialakulásában és elterjedésében.

A gyűrűk közül a két-háromszoros spirálisba tekert bronz huzalgyűrű jellegzetes viseleti eleme volt az avar kor végi női divatnak, főként a pannóniai avarok körében, míg ettől a térségtől nyugatra csak elvétve, az ottani első generációs sírokban találjuk meg őket.

Hasonlóképp a késő avar időszak végefelé és az avar kor végi fázisban, azaz a 8. század második felétől a 9. század közepéig virágzott a többnyire bronzlemezből kivágott és forrasztott vagy szegecselt végű, hosszanti bordákkal, vagy beütött pontkörrel, háromszögekkel, félkörökkel, S-motivumokkal stb. díszített pántgyűrű divatja. Érdekes módon már az avar kaganátus ide616