Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében

világoszöld üvegpasztából formált gyöngyök egyértelműen az avar kor végi átmeneti idó'szak rövid életű, a 9. század első harmadában viselt termékei, melyek csak Pannóniában, főként annak délnyugati térségében terjedtek el. Az anyagvizsgálatok szerint késő antik tradiciójú bizánci műhelyekben készültek. Ilyen műhelyek legközelebb Itáliában ill. a dalmát tengerpart bizánci uralom alatti városaiban lehettek, egyik vidékről sem ismerjük azonban ezt a gyöngytípust, ezért nem kizárt, hogy Pannóniának egy, a késó' antik hagyományokat folyamatosan megőrizni képes területén (pl. Ljudevit sisciai központú Aísó-Pannóniájában) létesült ilyen műhely.

Fejlett technikai háttérrel rendelkező, nagy hagyományú földközi-tengeri és nyugati (rajnai) műhelyekből kerültek ki azok a sokszínű üvegszálakból készített szemes mozaikgyöngyök (millefiori-gyöngyök) is, amelyek a 8.-9. század fordulóján és a 9. század első harmadában az új keleti tartmányokban is egyre népszerűbbek lettek s még a század közepén, második harmadában is szívesen díszítették velük a nyakláncot. Hasonló a sötétkék és fekete alapú, világoskék szemes gyöngyök története, amelyek többször a millefiori gyöngyökkel együtt díszítették a nyakláncot. A gyakran azonos típuskombinációk alapján valószínűleg nem alaptalan az a feltevés sem, hogy ezeket a gyöngyöket a többtagú rúdgyöngyökkel együtt már az előállító műhelyekben nyaklánccá fűzték, s így árúsították őket a kereskedők.

A9. századi női sírok nyakláncait leggyakrabban többtagú rúdgyöngyökbői fűzték fel. Ezeknek a jó minőségű üvegből készített arany- és ezüstfóliás változatai csak a korai időszakra, a 8.-9. század fordulójára és a 9. század első felére jellemzőek, az ún. avar kor végi temetők jellegzetes lelettípusai. A kékes, fehéres, zöldes alapszínű gyöngyök korábban még igen szórványosak, a sárgás színűek pedig teljesen hiányoztak is a gyöngysorokból. A színskálán belüli változások mellett a gyöngy anyagának minőségi változása a másik támpont, ami e gyöngytípus finomabb kronológiai osztályozását lehetővé teszi. A század közepe táján feltűnő gyöngyök anyaga már alig emlékeztet a század eleji típusokra: porózus vagy szálasán szétfoszló anyagú, nélkülözi a külső kemény, új minőségű üvegburkot.

Az ugyancsak nyugati kereskedők által terjesztett üreges, fújtüveg gyöngyök viszonylag ritka díszítő elemek a Karoling-kori Kelet asszonyainak nyakláncaiban. Gyakoribbak Oberpfalz és a Felső-Dunavölgy temetőiben, különösen Pottenbrunn női sírjaiban. Az ottani elterjedés, továbbá a néhány avar kor végi temető kései fázisában való felbukkanása (Zalakomár, Kehida, Kaposvár, Celarevo [Dunacséb]) alapján megjelenését ezen a tájon a 9. század első harmadának végére tehetjük; a Karoling-kori Pannóniái temetők első generációs sírjaiba ezért jutott belőlük még néhány példány. Ezzel szemben a Dunától északra fekvő Kisalfóldön és a Morva-medencében, azaz a morva fejedelemség területén épp a 9. század második felében és a 10. század elején terjedtek el.

A késő avar időszak női viseletének egyik meghatározó eleme volt a felső ruhát összefogó, üvegpaszta-díszes mellboglárpár. Miként az üveggyöngydíszes fülkarika vagy a dinnyemag- és kásagyöngyös nyaklánc, úgy az üvegpaszta-díszes mellboglárok divatja sem szűnt meg az avar kaganátus felbomlásának pillanatában, csak az azt követő hatalmi-politikai átrendeződés, új központok létesülése szüntette meg az addig zavartalanul termelő műhe615