Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében

színe a Felső-Dunavölgy, amely az egész 8. században, szinte a század végéig lakatlan (vagy csaknem lakatlan) volt, ezért mindazok a jelenségek, amik itt a 7. század vége után újra felbukkantak, nagy bizonyossággal köthetők a 9. század elejéhez, első feléhez. Mivel a kultúrjavak áramlása kezdettől fogva kétirányú volt, azaz nemcsak nyugatról, de keletről is megindult, ezek a jelenségek, leletek egyúttal támpontul szolgálnak ahhoz is, mely lelettípusokat kössünk, köthetünk az avar kaganátus területén a 9. század horizontjához.

A másik kronológiai támpontot a Conversio Bagoariorum et Caran- tanorum („A karanténok és bajorok megtéréséről”) című, a 870-es évek elején született vitairat régészeti szempontból kiaknázható adatai szolgáltatják. Szinte a pénzlelettel egyenértékű Mosaburg/Zalavár alapításának időpontja, a 840-es évek eleje, amikor Délnyugat-Dunántúlon - a Felső-Dunavölgyhöz igen hasonló módon, szinte steril körlümények között, azaz előzmények nélkül - egy új leletcsoport jelenik meg, amely csak ennek a keleti frank grófságnak a létrejöttéhez, működéséhez köthető s amit ezek után biztosan keltezhetünk a 9. század közepére, második felére.

Az avar hagyaték

A Kárpát-medence történetét két és fél évszázadán át (568-822) a „magát avarnak nevező” keleti lovas nomád nép határozta meg. A 6. század második felében, 7. század első harmadában egész Európát rettegésben tartó avar kaganátus, mely a Dnyepertől a Dunáig terjedő térséget elárasztva, szláv szövetségeseivel szinte éves rendszerességgel zaklatta a keletrómai (bizánci) birodalom tartományait, városait, nem egyszer Konstantinápolyig és Thes- solinikéig is elhatolva, és a bizánci császártól egyre növekvő mennyiségű évpénzt kisajtolva, a 7. század közepére súlyos válságba került. A hadra fogható avar vitézek a többnyire sikeres hadjáratok ellenére is egyre fogytak, harci szellemük egyre inkább demoralizálódott, s a hatalom felső régióiban, az avar oligarchia tagjai között is egyre fokozódott az egyenetlenség, erősödött a hatalmi harc. A 626-ban Konstantinápolyban elszenvedett látványos kudarcot hamarosan a kagáni székért folyó trónviszály követte, amit kisért/kiegé- szített a délorosz síkság népeinek kiválása, Kuvrát fejedelem bolgár birodalmának kialakulása (630-680), nyugaton a frank fegyverkereskedő, Samo, Dagobert király által is támogatott „birodalmának” létrejötte (623-660), délen pedig Bizánc részleges térnyerése a dalmát tengerpart városaiban (630-640), majd a kazár kaganátus kialakulása és az első dunai bolgár cárság létrejötte az Al-Dunánál (680) - utóbbi erejét jelzi, hogy már a következő évben (681) elérte, a bizánciak az addig az avaroknak fizetett évpénzt neki adják. Mindezek a térség hatalmi erőviszonyainak látványos átrendeződéséhez vezettek, az avar kaganátus a Kárpát-medencébe szorult. Ez kényszerűen vonta maga után az addigi életformával való szakítást, az európai normákhoz való fokozottabb igazodást.

A kaganátus szervezeti átalakításával, a gazdaság és társadalom átállításával járó nehézségeket igyekezett a külvilág szeme elől elrejtőzve, annak lehető legteljesebb kizárásával leküzdeni. Véget vetett a rabló, fosztogató hadjáratoknak, eltűnt a déli és nyugati harcterekről is, a 8. század elejére kiépítette és megerősítette határait. Nyugat felé, a bajorokkal szemben az

602