Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Szőke Béla Miklós: A karoling-kori Kárpát-medence a régészet tükrében

leletek kronológiai időhatárait - megfelelően szerkesztett történeti, elméleti háttérre építve - a lelethiányos korszakokra is kiterjesztették. Ezzel a problémával küzd(ött) a 9. századra vonatkozóan a magyar, s ezzel, csakhogy ellentétes előjellel, az osztrák kutatás is, ott ugyanis a 8. században mutatkozik egyfajta hiátus. Míg a magyar kutatás igyekszik a 8. századi, igen bőséges emlékanyagból bizonyos egységeket későbbre, a 9. század időszakába helyezni, s bebizonyítani, hogy az avarság népileg (régészetileg) is kimutatható a 9. században, az osztrák épp ellenkezőleg a viszonylag gazdag 9. századi anyagból szeretne minél többet visszakeltezni a 8. századba. Partnerre találnak ebben a horvát és szlovén kollégákban is, akiknél ugyancsak a 8. századból hiányoznak a leletek. A Kelet-Alpok-Adria közti vidék 9. századi leleteinek korábbra keltezésekor úgy érvelnek, hogy feltételezik, a Karoling birodalom terjeszkedésével együtt haladó keresztény térítés olyan gyors sikereket ért el, hogy a lakosság nagy tömegei már a 9. század elejétől templom köré temetkeztek (következésképpen a „pogány” temetők csak korábbiak, azaz 8. századiak lehetnek). Ebben a 6-8. századi Merowing-kori emlékanyag felosztásában hasonló kronológiai diszciplinákat követő német régészeti kutatás meglehetősen merev, sematikus gyakorlatát követik, ahhoz hasonlóan hangsúlyozva, hogy ahol kereszténnyé vált a lakosság (amit azonosítanak az első keresztény térítő felbukkanásának pillanatával), ott a halottakat már nem illett pogány temetőkben étel-ital melléklettel és díszes viseletben eltemetni, hanem csupán egy lepelbe takarva a templom köré.

Az alábbiakban látszólag a századelő pozitivista hagyományait követve adok áttekintést arról a régészeti emlékanyagról, amely az avar kor végére és a Karoling időszakra jellemző. Teszem ezt azért, mert úgy vélem, hogy a különféle elméletekkel traktált olvasó csak akkor kaphat valamelyes tiszta áttekintést a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző állapotokról, ha megkapja azt a lehetőséget, hogy személyesen élje át és tapasztalja meg, milyen módszerekkel és miért lehet bizonyos leletcsoportokat a 9. századra keltezni. íly módon a kutatóval együtt járhassa meg azt a sok bizonytalansági tényezővel nehezített utat, amelynek a végén maga alakíthatja ki véleményét arról, mit lehet ma a honfoglaló magyarság által itt talált népesség kulturális állapotáról, színvonaláról tudni. Egyúttal személyesen győződhet meg arról is, hogy a régészeti emlékanyag etnikai, nyelvi kérdések eldöntésére alkalmatlan, s sem azt nem lehet a régészet eszközeivel bizonyítani, hogy a 9. század végén beköltöző magyarság itt már magyarul beszélő népességet talált, sem azt, hogy ezek szlávok voltak. Azt azonban már ma is fel tudjuk vázolni, mikor és milyen kulturális hatások érvényesültek, hol és milyen változások történtek ebben a rendkívül dinamikus mozgásokat megélt - s régészetileg éppen ezért rendkívül sok elméleti és gyakorlati problémát felvető évszázadban.

A keltezés - mivel semmiféle korabeli pénzlelet nem segít az abszolút kronológiai sor meghatározásában - csak indirekt argumentáción alapulhat. Az egyik ilyen indirekt, viszonylag szűk időhatárt adó kronológiai támpont annak feltételezése, hogy az avar-frank háborúk - függetlenül azok pozitív vagy negatív kimenetelétől - a kései avarság kulturális életében is jelentős határvonalat kellett jelentsenek. A nyugati kultúrjavak ettől az időtől, a 8-9. század forduljától jelentek meg és fejtették ki befolyásukat. Ennek a fázisnak a legjobb - szinte steril laboratóriumi környezetet biztosító - vizsgálati hely601