Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

honfoglalás után a hozzájuk legközelebbi fehér horvátokkal volt szorosabb, bár ambivalens kapcsolata. VII. Konstantin császár feljegyzése szerint a magyarok egyrészt támadták a fehér horvátokat, azaz portyázó hadjáratokat vezethettek ellenük, másfelől házassági kapcsolatokat is ápoltak velük.

Kelet-Európa nyugati felét, pontosabban a lengyel területek és a Balkán közötti részét Közép-Kelet-Európának, illetőleg Közép-Európának is szokták nevezni. E területen valamivel előbb járhattak az államszerveződés terén a lengyel törzsektől délnyugatra lakó csehek Az itt lakó nyugati szláv törzsek a VII. század első' felében, Samo vezetésével (623-658) az avarok ellen ideiglenesen közös törzsszövetséget hoztak létre, amely azonban a későbbiekben részeire hullott. A legerősebb törzsükről később cseheknek nevezett szláv törzsek, illetve a morvák fejlődése ketté vált. 845-ben 14 törzsi egységre oszlottak a csehek, hiszen ennyi törzsfő jelent meg Regensburgban, s vette fel a nyugati rítusú kereszténységet. A csehek önálló fejlődését, szemben a korabeli nagyhatalmaktól távolabb elhelyezkedő lengyelekkel, megnehezítette a korszak egyik nagyhatalmának, a Karoling Birodalomnak a közelsége. Ezt tetézte, hogy a morvák előbb indultak el az állammá szerveződés útján, s így a csehek is befolyásuk, hatalmuk alá kerültek a IX. században.

Kétségkívül a legjelentősebb nyugati szláv nép a morva volt a honfoglalás korában. E nép törzsterülete a Morva és a Dyje (Thaya) folyók, a Fehér-Kárpátok és a Cseh-medence között volt. Beletartoztak az Avar Birodalomba, majd resztvettek a frankok oldalán a VII. század végén az avarok elleni küzdelemben. Ezután a morváknak lehetőségük nyílt arra, hogy a laza frank függőségből szabadulva a térségben meglévő politikai vákumba benyomuljanak, s jelentős, önálló államot építsenek ki. A morva „kísérlet” állandó keleti frank gyámkodás, beavatkozás közepette zajlott a 830-as évektől a X. század elejéig tartó időszakban. Ahogy a Balkánon, itt is az volt a kérdés, hogy vajon a feltörekvő új hatalom vagy pedig a régi hatalom lesz-e erősebb. A morva állam első ismert feje I. Mojmír volt a 830-as évek elején. Mojmír a közeli, Dunától északra levő területekre is kezdte kiterjeszteni befolyását. Ennek jele volt, hogy 833-ban Nyitráról elűzte Pribinát, s helyébe unokaöccsét, Rasz- tiszlavot nevezte ki. A keleti frank hűbéresség ellen mozgolódó Mojmírt Német Lajos, keleti frank uralkodó 846-ban éppen Rasztivlawal váltotta fel. A morvák az új fejedelem alatt is próbáltak függetlenedni. Ennek egyik jele volt, hogy önálló egyházi szervezetet próbáltak kiépíteni. Rasztiszlav előbb, 855- ben a róm^j katolikus egyház felé orientálódott, majd törekvésének kudarca után a bizánci császárhoz fordult, aki 863-ban Konstantin-Cyrillt és Metódot küldte a morvákhoz. Ez azt jelentette, hogy a bizánci egyház nemcsak a Balkánon, de a Karoling Birodalom tőszomszédságában is megvetette a lábát. Rasztiszlav 864-ben ugyan vereséget szenvedett a bolgár szövetségben ellene támadó keleti frankoktól, de csak a 869-70. évi újabb háború után maradt végleg alul. Ekkor került hatalomra unokaöccse, I. Szvatopluk (870-894), a morvák legjelentősebb uralkodója. Alatta érte el a morva állam legnagyobb területi kiteijedését. Fennhatósága alatt voltak nyugaton a cseh törzsek, délkeleten a Dunától északra levő Felvidék (a mai Szlovákia) jelentős része is uralma alatt állhatott. Tisztázatlan, hogy a Dunától keletre eső régióban, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon számolhatunk-e morva uralommal, ahol laza bolgár fennhatóságot többnyire feltételeznek a kutatók.

593