Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

A történeti kutatásban Szvatopluk kapcsán a „Nagymorva Birodalom” fogalma is előfordul. Egyes kutatók ezt a csak VII. Konstantinnál fellelhető, s kizárólag Szvatoplukkal kapcsolatos kifejezést (megalé Morabia) a morva állam területi kiterjedésével hozták összefüggésbe. Mások úgy értelmezték ezt, hogy a IX. században két Morávia volt: egy északi államalakulat a Morva folyó vidékén (Kis Morávia), s egy déli képződmény a Kárpát-medence belsejében, a Vaskapu-Belgrád közötti Al-Duna-vonaltól északra, nagyjából a Duna-Tisza közén, illetve attól keletre és esetleg nyugatra. Nézetem szerint Szvatopluk állama a Dunától északra volt, s a Kárpát-medence keleti felét illetően legfeljebb laza morva fennhatóságot tételezhetünk fel. A „nagy” jelző sem Morávia területi kiterjedésére, sem pedig egy másiktól való megkülönböztetésre szolgálhatott, csak Szvatopluk államának „régi, egykori” voltára utalhatott a bizánci császár. Birodalomról pedig már csak azért sem beszélhetünk, mivel ennek feltételezése is szembenáll a frank hűbérúri igényekkel, amelyekkel Szvatopluknak is szembe kellett néznie. Ellene is többször hadjáratot vezettek a keleti frankok, s több békében is (pl. 874, 884) hűséget és adófizetést kellett ígérnie. A keleti frank fennhatósági igény egyházi változásokat is eredményezett, a morva területen egyre nagyobb befolyásra tett szert a salzburgi érsekség. Metód érsek 885-ben bekövetkezett halála után a pápa betiltotta a szláv liturgiát, s Metód tanítványainak el kellett hagyni a morva területet. Szvatopluk uralkodásának vége felé újra szembe került a keleti frankokkal. 891-ben megtagadta a hűbéri esküt, ezért Arnulf király támadást indított ellene 892 nyarán, amelybe szövetségesként a magyarok is bekapcsolódtak. Morvaország dúlása nem törte meg a morvák ellenállását, s a 893-ban bekövetkező újabb támadás sem járt eredménnyel. Szvatopluk feltehetően ellenakcióra készült, s felbérelte a magyarokat Pannónia megtámadására. E szövetkezési rítus emléke lehet a történeti kutatásban jobbára elfogadott álláspont szerint a XIV. századi krónikakompozícióban megőrzött ún. fehérló-monda. A magyarok 894-ben meg is támadták, fel is dúlták a frank fennhatóság alatt levő Pannóniát. Szvatopluk még ez évben elhalálozott, s a morvák és keleti frankok 894 őszén békét kötöttek. Szvatopluk fiai, a nagyfejedelemnek kijelöl II. Mojmír, s a részfejedelemséget nyert II. Szvatopluk csak néhány évig éltek békességben egymással. 898-ban kitört köztük a belháború, amelybe a keleti frankok beavatkoztak II. Szvatopluk oldalán. A X. század elejére a morva államiság megszűnt, Morávia egy része hűbéres területként keleti frank tisztségviselők irányítása alá került, más részét (felvidéki területek) a honfoglaló magyarok vették birtokba.

Középkelet-Európa legjelentősebb hatalmi tényezője kétségtelenül az V. századra visszanyúló előzményekkel rendelkező Frank vagy Karoling Birodalom volt. E Bizánccal vetélkedő birodalom megalapítója Nagy Károly (768— 814) volt, aki 800-ban császárrá is koronáztatta magát a pápával. A hatalmas birodalom egységét azonban nem lehetett fenntartani, a megosztást már Nagy Károly is tervezte, utódai alatt pedig gyorsan megindult a bomlás. Az erélytelen Jámbor Lajos császár (814-840) többször is felosztotta még életében fiai között a birodalmat. Halála után fiai között belháború tört ki, s a császárrá lett legidősebb fiú, I. Lothár (840-855) kénytelen volt testvéreivel 843-ban a verduni szerződésben megegyezni. Eszerint a nyugati részeket „Franciá”-t a Maas és Schelde folyókig (a későbbi Franciaországot) a legfiatalabb testvér,

594