Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

is benyomuló normannokkal (vikingekkel) szemben. Bizáncot sok irányú lekötöttsége miatt rendkívül mozgékony, a változásokat jól követő diplomácia, hajlékony külpolitika jellemezte. Krím-félszigeti érdekei, a veszedelmes bolgárok lehetőség szerinti fékentartása miatt a mindenkori bizánci császárnak jól kell ismernie a kelet-európai térség népeit, azok egymással való konfliktusait. Bizánc odafigyelt már a IX. században is az északi, általa „szkítáknak” nevezett népekre, hogy a rómaiaktól örökölt „divide et impera” politikáját a nehéz körülmények dacára is megvalósíthassa. E politika lényegét Bíborban- született Konstantin császár a 10. század közepén írott De administrando im- perio c. művében felvázolta; minden egyes északi népnél megemlítette, hogy melyik másik néppel lehet szükség esetén megtámadtatni.

AIX. század második felében Bizánc a megerősödés jeleit mutatta. Ennek egyik oka a képromboló mozgalom lezárulásában keresendő, másik oka egy új, dinamikus uralkodóház, a Makedón-dinasztia megjelenése I. Baszileiosszal (867-886). Bizánc nagy jelentőségű győzelmet aratott 863-ban morva szövetségben a bolgárok ellen, amelynek következményeképpen a bolgárok a keresztény egyház bizánci válfajához csatlakoztak. Bár még távol vagyunk az egyházszakadástól (1054), a római katolikus és a bizánci keresztény egyház között (főleg 867-től) éles ellentétek voltak. Mivel Bulgária egyházi vonatkozásban a konstantinápolyi pátriárka fősége alá került, ez Bizánc jelképes diadalát is jelentette.

A bolgár-bizánci összecsapások IX. századi történetének utolsó fejezetét a 893-896. évi háború jelenti, amely kapcsolódott más eurázsiai eseményekhez, benne a magyar honfoglaláshoz is. A háború előzményeképpen meg kell említenünk, hogy a Borisz által 893-ban Vladimir helyébe ültetett Simeon bátyjánál erőteljesebb, harciasabb külpolitikát folytatott. Ezt jelezte, hogy szinte azonnal fellépett, s tiltakozott VI. Leó császárnál a bolgár kereskedők hátrányos megkülönböztetése miatt. Az ügy hátterében Leó császár apósának korrupciós ügylete rejlett. A bizánci uralkodó nem vette komolyan a bolgár uralkodó panaszát, az viszont nemcsak fenyegetőzött háborúval, hanem meg is indította csapatait. A történeti irodalomban vitatott, hogy mikor került sor e támadásra, általában 893-894-re szokták tenni a bizánci-bolgár háború e szakaszát. Leó császár szorult helyzetbe került, mivel csapatainak java része Kisázsiában harcolt az arabokkal szemben, így nem hívhatta vissza őket. A Krinitisz vezette bizánci testőrcsapatokat Simeon könnyűszerrel legyőzte. A kor kegyetlen szokása szerint az elfogott kazár testőrök orrát levágatta, s így bocsátotta őket szabadon. Leó császár bosszút forralva ellentámadást szervezett. A bizánci ellentámadás két fronton indult. Délről egy újabb sereg vonult Simeon ellen, a tartományi csapatokat Nikephoros Phokas patrícius vezette. A bizánci stratégiai elképzelés szerint e hadnak csak elterelő, di- verziós feladata volt. A főcsapást északról tervezte Bölcs Leó, ahova hadiflottáját is küldte Eustathios patrícius tengernagy vezetésével. A haditervben kulcsfontosságú szerep jutott az etelközi magyaroknak. A bizánci uralkodó Niketas Sklérost küldte követként a Duna folyóhoz, hogy tárgyaljon a magyarok fejedelmeivel, s vegye rá őket Bulgária megtámadására. A bizánci követ tárgyalt is a magyarok két vezetőjével, Árpáddal és Kuszánnal, akiknek gazdag ajándékot adott, majd túszokat cseréltek. A magyar fejedelmek haj590