Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában
a besenyők kerüljenek. Nyugat felé is eredményesen terjeszkedett, 924-ben meghódította Szerbiát. Simeon azzal is kifejezésre juttatta a bizánci uralkodóval egyenjogú voltát, hogy 918-ban felvette a császár (cár) címet. Európa legnagyobb régiségre visszamenő" állama elvitathatatlanul Bizánc volt. A bizánci állam uralkodója magát a rómaiak császárának nevezte, birodalmát a Római Birodalom folytatásának tekintette. A történetírás előbb, az V-VI. századra vonatkozóan a Kelet-római Birodalom elnevezést használta, majd a VII. századtól kezdve Bizánci Birodalomként említette. A VII. századtól olyan gazdasági-társadalmi változások következtek be a Keletrómai Birodalomban, amelyek miatt indokoltabb nem a régi római Birodalomra való visszautalással a Kelet-római, hanem inkább az új székhelyt hangsúlyozva a Bizánci Birodalom megnevezés. Bizánc birodalom volta elvitathatatlan még akkor is, ha területe 476 (a Nyugat-Római Birodalom bukása) után időnként jelentős mértékben csökkent is. Válságos időszakokban is egyaránt rendelkezett európai és ázsiai (kisázsiai) tartományokkal, tehát két földrészre kiterjedt. A Kelet-római (Bizánci) Birodalom az V. és IX. század között területi kiterjedés és jelentőség szempontjából nagy változásokon ment át. A VI. században Iustinianus császár (527-565) korában Itália jelentős részének, valamint Afrika északnyugati részének meghódításával Bizánc előtt felvillant az egykori Imperium Romanum teljes visszaállásának (renovatio) lehetősége. Iustinianus hódításai azonban hamarosan elenyésztek, s Bizáncnak előbb a Kárpát-medencébe betelepedett avarokkal gyűlt meg a baja, akik 626-ban Konstantinápolyi is ostrom alá vették. A VII. században a hatalmas birodalmat kiépítő arabok jelentettek jóval nagyobb veszélyt, akik 717-ben tettek kísérletet a Bizánci Birodalom székhelyének bevételére. Az Arab Birodalom a perzsa Szasszanida Birodalom helyébe lépve Bizánc állandó ellenfelévé vált e korszakban. Bizánc válságos helyzetekbe került időnként, két- frontos háborúkra kényszerült. Előbb a VI-VII. században kelet felől a perzsák, nyugat felől az avarok, majd a VIII-IX. században kelet felől az arabok, nyugat felől pedig a bolgárok veszélyeztették a bizánci államot. A Kelet-római Birodalom életképességét jelzi, hogy a külső támadások és a belső nehézségek, palotaforradalmak, trónviszályok stb. dacára fennmaradt, sőt időről időre ellentámadásba tudott átmenni ellenfeleivel szemben, vissza tudta foglalni elvesztett területeit és teijeszkedni tudott. Abelső problémák közül ki kell emelnünk azt a vallási-ideológiai küzdelmet, amelyet az ún. képrombolók, illetve képtisztelők folytattak egymással a VIII-IX. században.Ez arra vonatkozott, hogy vajon elfogadható-e a keresztény vallás számára Isten és a szentek képi ábrázolása és tisztelete vagy sem. A képromboló mozgalom (726-843), illetve a belső harc véglegesen Theophilos császár halálával zárult le. AIX. századi Bizánci Birodalomhoz nyugaton hozzá tartoztak egyes itáliai területek (Dél-Itália és Szicília), délkelet-Európában a Balkán-hegységtől délre-délnyugatra eső terület (a mai Görögország területe az égei-tengeri szigetvilággal eegyütt), Kisázsia jelentős része, s északon a Krím-félsziget. A IX. század első felének háborúi bizánci szempontból felemásan, többnyire vereséggel végződtek. Ennek okát abban kereshetjük, hogy sokszor kétfrontos háborúra kényszerültek a bizánciak, az arabok és bolgárok egyaránt támadták. Ráadásul Bizánc itáliai birtokait is meg akarta tartani a terjeszkedő Arab Birodalommal, a muzulmán kalózokkal, sőt a Földközi-tengerre 589
