Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

amely szerint „a nagyfejedelem zsidó vallású, ugyanúgy az *j*sád is és azok, akik a vezérek és a nagyok közül, őhozzá hasonlóan hajlandóak erre”, míg „a többiek vallása hasonló a tarkőkéhez” (ti. pogányok). Más források alapján bizonyosan tudjuk, hogy mohamedánok és keresztények is voltak a Kazár Birodalomban. A mohamedánok jelenlétét világosan jelzi, hogy 854-ben 200 mohamedán családot telepített át Arménia kormányzója Kazáriából az Arab Birodalom területére. Itilben, a fővárosban egyaránt voltak bírái a keresztényeknek, a mohamedánoknak, a zsidóknak, só't a pogányoknak is.

Szólnunk kell a Kazár Birodalom vezetési struktúrájáról is, amelyet a történeti irodalomban általában a kettős királyság elnevezéssl illetnek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a kutatók zöme elfogadja azt, hogy egy általánosan elterjedt, sok népnél meglevő uralmi rendszerről van szó, amelynek egy kifejlett típusát képviseli Kazária. A kazár uralmi rendszer csúcsán a kagán állt, aki az arab források tanúbizonysága szerint a kormányzástól elzárt, tényleges uralkodói funkciókat már alig-alig gyakorló szent (szakrális) fejedelem volt. Ibn Fadián 921-922-es leírása szerint a szomszédos uralkodók lányai közül választotta feleségeit a kagán, aki huszonöt feleséggel rendelkezett. A kagán névleges hatalmára utal, hogy népével lényegében nem érintkezett, csak egy-egy korántsem lényegtelen mozzanat utal arra, hogy mégis ő volt a hatalom legfőbb birtokosa. Ilyen például az, hogy a rangban utána következő, a tényeges hatalmat gyakorló fejedelem neki számolt be. Ibn Fadlán megemlítette, hogy a kagán szigorúan megbüntethette helyettesét és a sereg vezéreit, ha a sereg megfutamodott: megölethette őket vagy lefokoz- tathatta őket kénye-kedve szerint. A kagán egykori hadvezéri, katonai teendői őrződhettek meg abban a szokásban, hogy amikor kilovagolt, egész seregének ki kellett vonulnia. Szakralitása nyilvánult meg azonban abban, hogy a sereget egy mérföld választotta el tőle, s ha mégis közelébe került egy alattvalója, le kellett borulnia előtte, míg el nem haladt, nem tekinthetett az égi hatalom képviselőjére. A kagán szent fejedelem volta nyilvánult meg uralkodásának időtartamában és halálában is. Állítólag negyven évben maximálták a kagán uralkodását, ha ezt túllépte, alattvalói megölték azzal az indoklással, hogy „már megfogyatkozott értelme és meggyengült ítélete”. Maszúdi szerint akkor is a szakrális uralkodó feláldozására került sor, ha valamilyen természeti csapás vagy súlyos vereség érte Kazáriát. A kazár uralkodó helyettesét, a tényleges uralkodót egyes források isadnak (sad), míg más források bégnek (Kagán-bégnek) nevezik. E másodfejedelem kezében yolt a kormányzás, a hadsereg vezetése, a portyázó hadjáratokat is ő vezette. O szabta ki a büntetéseket is. A katonai, kormányzati és bíráskodási jogkör mellett a külpolitikát is a bég intézte, hiszen neki vetették alá magukat a vazallus uralkodók. A kagán helyettese mindazonáltal a szakrális fejedelem alattvalója volt, beszámolással tartozott neki. Szemben a szent kagánnal, a bég teljes mértékben felelősségre is vonható világi személynek számított. A kettős fejedelemség terminust több kutató is megkérdőjelezte. Rámutattak arra, hogy Ibn Fadián szerint két másik fejedelem (K. nd. r. Kagán, Dzsáw.sgh.j.r) is volt Kazáriában, így a fogalom nem helytálló. A magam részéről azokkal értek egyet, akik nem kételkednek abban, hogy Kazáriában hosszú idő alatt kifejlődött egy olyan uralmi rendszer, amelyben a legfőbb uralkodó hatalma szakrálissá vált, ezért egy, lényegében a kormányzás szinte összes feladatát ellátó helyettes ural577