Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

kodóra is szükség volt. A későbbiekben, 921-922 táján két másik tisztségviselő is felbukkan Kazáriában, ezek viszont már közel sem játszhattak akkora szerepet. E kettős fejedelemségi rendszer bizonyosan fennállt a IX. század második felében, s feltevés szerint nagy hatást gyakorolt más népekre is. El­sősorban a magyarok esetében feltételezik, hogy ez az uralmi rendszer kazár mintára honosodott meg náluk. Az arab forrásokból a kazáriaihoz hasonló munkamegosztás sejlik fel a névleges szerepet játszó kündü és a tényleges hatalmat gyakorló gyula között. A Kazár Birodalom IX. század végi helyzetét nem könnyű rekonstruálni. Bizonyos, hogy Kazária a megtelepedés útjára léphetett, ahogy azt több, talán összetartozó tény jelzi. Az egyik a kazár erődrendszer kiépülése, amelynek egyik legfontosabb várát, Sarkéit 838 táján emelték. Ez utalhat a keres­kedelmi útvonalak védelmére, s ehhez kapcsolódva vagy ettől függetlenül Kazária védekezővé váló magatartására nyugati szomszédaival szemben. Az eddigi pogány vallás felváltása a zsidó vallással szintén mutathatja Kazária fokozatosan megtelepedő jellegét, bár a kagán és a vezérek még a X. század elején is nomadizáltak, tavasztól őszig elhagyták a várost, s csak télre költöztek vissza. Fontos kérdés, hogy az erődrendszer kiépítésében, a zsidó vallás felvételéhez és a szakrális kettős fejedelemség IX. század utolsó har­madára bizonyosan kialakuló intézményében is megnyilvánuló megtelepedési tendencia hogyan hatott a Kaganátus stabilitására, korabeli nagyhatalmi státusa és katonai ereje hogyan változott, gyengült-e vagy erősödött. Egyértelmű választ aligha adhatunk a kérdésre. Vannak olyan tények, amelyek gyengülésre engednek következtetni. A Kazár Birodalmat felkelés rázta meg. VII. Konstantin császár tudósítása sze­rint valami pártütés támadt a „kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felül­kerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek”, s a magyarokhoz csatlakozva a kabar (kavar) nevet nyerték el. A kabar felkelés lehetséges okait illetően a szakirodalom említette a kazár vezetés zsidó hitre való áttérését, illetőleg a szigorúbb, rab- binista irányzat feltételezett bevezetését, etnikai konfliktusokat, a kagán és a bég ellentéteit, illetve a nomád birodalmakban törvényszerűen jelentkező szeparatista, centrifugális tendenciák időről-időre való jelentkezését. Véle­ményem szerint a legutóbbi tényezőnek tulajdoníthatunk döntő szerepet a kazár belháború kitörésében, nem zárva ki más lehetséges okokat sem. A kazár polgárháború időpontját illetően nagy, több mint százéves ingadozást mutat a történeti kutatás. Legkorábban 780-ra tették, de felmerültek a 810-es évek, a 830-as évek, a 850-es évek, a 862-881 közti intervallum, illetve 889- 890. Bizonyos, hogy a polgárháború 881 előtt történt, mert ekkor már a Keleti Frank Birodalom határterületem (a mai Ausztriában) kalandoztak a kabarok a magyarokkal együtt. Biztos keltezést ugyan nem adhatok, de valószínűnek tartom, hogy vagy a 830-as években vagy pedig 862 után kerülhetett sor erre. Az első időpont mellett szól, hogy ekkor a kabarok egy Kazáriával ellenséges viszonyban levő néphez csatlakozhattak. A polgárháború 862 utánra való keltezését támogathatja, hogy 861 körűire, ahogy azt a 870-es évekre datál­ható Ibn Ruszta tudósítás mutatja, a kazárok áttérése már végbemehetett. A kabarok távozása gyengíthette a 870-880 táján 10 ezer főre tett kazár haderőt, 578

Next

/
Thumbnails
Contents