Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Tilkovszky Lóránt: Költők Teleki Pálról
roppant körmondatait; közénk állt labdát rúgni, nem volt „deli magyar”, törékeny alakján derűt keltett a rövidnadrágos cserkészegyenruha: de abban a körben látta, ápolta a nemzeti javaréteg iskoláját. A nagy tömegben egyedül maradt mindig; nem tudom feledni, ahogy egy szentistvánnapi körmenet élén, egyszerű díszmagyarban, örmény anyja vonásait vegyítve székely őseiével, Buda símivaló sugárzásában lépkedve a nehéz magyarság jelképévé nőtt magánya. Példa lett végső tette is: elszánt tiltakozása a „szövetséges nagyhatalom” perfidiája ellen. Ne kérdezd, ki írta elégszer ma sem olvasandó búcsúlevelét s ki húzta meg a ravaszt, de azt tudd, ki adta kezébe a fegyvert, nem hagyva más módot a tiltakozásra; kik szegték meg szavukat, hogy a nagy halott helye ott lesz az új igazságtételnél, mely gonoszabb lett a buta réginél, s ahol még nevét se említették?! De mégse pusztulása legyen példa a cserbenhagyott népnek, mely - volt oka rá - követte volna, ha meg nem menti az ős parancs, hogy folytatódni kell: az élet élni akar! - Rá emlékezve élek, aggastyánként is remélve, hogy erkölcsét őrzik meg hű új nemzedékek, hogy példája parancsoló emlék lesz: fényesen újuló világ visszhangja, mint az örök tengerek zúgása... A legelső költői reflexió Teleki 1941. április 3-án hajnalban bekövetkezett halálára a korszakos jelentőségű magyar irodalmi folyóirat, a Nyugat májusi számában jelent meg, a költőnek indult, később íróvá és irodalomtörténésszé vált Bóka László (1910-1964) tollából. A költemény címe: JÁint gépíró, ha sort vált...’*2, A történelmi jelentőségű gyászos eseményről abban a meggyőződésben vesz tudomást a költő, hogy a történelmet - végső soron - Isten úja. írógépén - ez a hasonlat az akkoriban általános mechanikus írógépek (Remington-ok, Continental-ok, s hasonlók) világából való - a gépíró Isten csak éppen sort vált, amikor az a sor, amelyben Teleki sorsa volt írva, végére ért, s új sort kezdett, melynek élén már Bárdossy László neve állt. Ma, az elektronikus szövegszerkesztők világában másként alakulna a hasonlat: a sors, a végzet, az Isten egyetlen billentyűnyomása törli a szöveget, amelyet Teleki vitt fel a képernyőre, - hogy helyet adjon utódja új szövegének, amely - ma már tudjuk - nem kevésbé volt bonyolult, és végül is - ha másként is - ugyancsak tragikus sorsra vezető. A költő számol Teleki emberi esendőségével, és megérti azt: - „esendő volt, hát elesett”. 563
