Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - Tilkovszky Lóránt: Költők Teleki Pálról

Mint politikusról, államférfiról azt mondja: - „feladta sorsát”.

A történész tudja, mire utalt ezzel: Teleki nem tudott már megbirkózni feladataival, nem tudta elkerülni a németekkel való együttműködés csapdáját az újabb revíziós lehetőséget kínáló jugoszláv konfliktusban, nem látta kivéd- hetőnek a barátsági szerződés megszegésének ódiumát, s a világháborúba való belekeveredéstől rettegett.

„Elbukott” - írja Telekiről a költő: - kiútkeresése ti. csődöt mondott, a brit kormány közölte, nem akceptálhatja a Teleki által kigondolt felemás bekapcsolódási módozatokat.

Teleki „csatát vesztett” - mondja a költő. - Valóban, nem állt mellette egyöntetűen sem a kormány, sem a parlament; cserben hagyta Horthy is, aki a németek kezére játszó magyar katonai vezetőkörök befolyása alatt állt.

Teleki „elfutott” - olvashatjuk a költeményben. Úgy érezte, maga és nemzete becsületét másként nem mentheti meg, mint demonstratív öngyilkossággal.

Máról-holnapra kivált az élők sorából, mégis él, mint legenda, mely ésszel, racionálisan fel nem fogható. „Győzelmes példa” O: - a sors tűrésére tanít.

A Nyugat következő havi, 1941. június 1-i számában a lap társszerkesztőjének, Illyés Gyulának (1901-1983) tollából jelent meg egy Telekinek szentelt - halála másnapjáról, április 4-ről keltezett - vers, amelynek címe eredetileg annak első sorával volt azonos: „Vedd példának...”

Vedd példának őt, Teleki Pált, aki öngyilkos tettével önmagát áldozta fel nemzetéért, hogy kiengesztelje a haragvó isteneket, a sorsot. Később JÜdozat” címmel vette fel a költeményt összegyűjtött versei kötetébe.3

A költemény arról szól, hogy barbár időkben hozta meg engesztelő áldozatát. Mint egykor a germán mitológia kegyetlen hadistene, Wotan bitorolta a keresztény hit Krisztusának, a Fiúistennek a helyét, most is barbár, pogány hadak fenyegetik a világot, s kis hazánkat: - a hitleri Németország részéről.

E halálos veszedelem közepette pedig sajnos megosztottság gyengíti nemzetünket. Amit Teleki nagy erőfeszítéssel építgetett, mindúntalan le- leomlott emiatt.

Mint Kőmíves Kelemen híres balladájában Déva várának leomló falait az áldozat vérével szilárdítják meg, a költő szerint talán hasonló szerepe lesz Teleki önkezűleg kiontott vérének a nemzeti egység megvalósításában.

A sárkányölő Héraklész, az égből a tüzet lelopó Prométheusz görög mitológiai példái mutatják, hogy barbár időkben - hősök teremnek! A mai barbárság közepette ilyen hős Teleki Pál: „Ilyen volt ő is, aki most kimúlt.”

Szorong a szív a nemzet jövőjéért, amelyről oly sok szó esik, de többségük üres szólam, „semmi rongy”! Az 1939 ősze óta dúló második világháborúba való belekeveredés réme foglalkoztatja a költőt, - mint Telekit is ez az aggodalom gyötörte. A költő már látja: rom, rom és rom mindenütt; ez a háború szükségszerű velejárója, szinte - mondhatnánk - természetes (szörnyű) gyümölcse.

Hazám, érted szorong a szív, - mondja a költő, hozzátéve: „bár hajnalod hasad!” - Útalás ez arra, hogy - bár nagy kockázat mellett - sikerült vissza564