Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Tilkovszky Lóránt: Költők Teleki Pálról
Győry Dezső TELEKI KOPORSÓJA ALATT Ránk-látogatott „Nagy-Barátunk” s úgy lepte meg nyáj-híveit, mint hiúz gyönge őzeket. Megdermedtünk a Dunaparton riadtan, mint a zsenge asszony, ki nászágyán fertőztetett. (Nem képes ezt felfogni ész;) Teleki halott. Fenn, a Váron csak egy: a gyászjel van helyén, ám szétszórván az ügy-körök, s a „Nagy Barát” ordas kegyére Budán dörögve húznak délre a motorizált fütykösök. Nyers erőszak a négyzeten. Öngyilkos lett? Orv-kéz lelőtte? Már egyre megy a rongy való. Fél főúr volt, s egész „tanár”. London helyett a sírba szállt. Szekunda. Mert nem vért s halált várt népe. A nép másra várt: Könyvre, jövőre. Erre nem! S lám barbár hordáé a szó már, s az eszme-zászló kapcarongy, s csak sajtpapír a könyveink. ... Buta halála nemcsak testi. S szivárgó vére szennyel festi kelepcénket sírt könnyeink, szégyenünk s dühünk két szemén. 1941 Vas István TELEKI PÁL EMLÉKEZETE 1 Amikor elcsattant a revolvere, Egész Magyarország elbukott vele. Fent a bombázórepülők, Lent, a katonák, a menetelük Berregték, dobogták, hogy vége, vége
